A futball állandója. A focivilágban van egy csomó minden, ami folyton változik: a labdák külleme, a bírók szerelésének színe, a számozás, néha a szabályokhoz is hozzányúlnak egy picit. Egy valami állandó: ha jön Pippo Inzaghi, akkor ott gól van! (a poszt apropója a vonal alatt) Így van ez a kilencvenes évek elejétől, mióta a Piacenza, Leffe, Verona, Parma és Bergamo szurkolói évről-évre úgy érezhették, azt látták, hogy Pippo kinőtte csapatukat. Nem számított neki új környezet, nem számít neki sérülés, semmi!
És így volt ez annak előtte is! Hogy a Milanban, előtte a Juve szerelésében mi mindent 
csinált azt láttuk; tudjuk, hogy mennyi, de mennyi becenevet (Pippo, SuperPippo, Alta Tensione - Magas Feszültség, Inzaghinho, az olasz Wikipédia említi a Velociraptort is) kapott, vannak emlékezetes jelenetei, amikor a lesre védekezők között, pont akkor mozdul ki, amikor kell – vagy, amikor nem akkor; van olyan emlékünk is, amikor berúgja az aktuális gólját és őrültként rohan a tábor felé, kezét széttártan rázva. Számomra az a jelenet maradt meg leginkább, amikor a Delle Alpiban a Manchester ellen nagyon sürgős volt megszerezni a labdát és félpályánál az oldalvonalon kimenő labdára dobta magát elvetődve, kicsúszva az atlétikapályára. Szóval, van szíve Pippónak!
csinált azt láttuk; tudjuk, hogy mennyi, de mennyi becenevet (Pippo, SuperPippo, Alta Tensione - Magas Feszültség, Inzaghinho, az olasz Wikipédia említi a Velociraptort is) kapott, vannak emlékezetes jelenetei, amikor a lesre védekezők között, pont akkor mozdul ki, amikor kell – vagy, amikor nem akkor; van olyan emlékünk is, amikor berúgja az aktuális gólját és őrültként rohan a tábor felé, kezét széttártan rázva. Számomra az a jelenet maradt meg leginkább, amikor a Delle Alpiban a Manchester ellen nagyon sürgős volt megszerezni a labdát és félpályánál az oldalvonalon kimenő labdára dobta magát elvetődve, kicsúszva az atlétikapályára. Szóval, van szíve Pippónak!De mivel ezen a vonalon már nehéz lenne újat mondani, utána nyomoztam egy interjúnak melyet Inzaghi-anyuval készített a Gazzetta még tavaly. Ebből kiderül, hogy Filippo bambinóként is ilyen volt: ahol felbukkant, ott kapusnak nem volt nyugta. Hogy is mondja Pippo-mama? ,,a San Nicolòban 7 évesen mutatkozott be, a vezetők meghamisították az igazolványát (kicsit túl gyakori ez, nem? - mbemba), olyan derbiféle volt a Borgonovese ellen. Középcsatár volt és az ő góljával nyertek.”
Itt muszáj hozzátenni, hogy a beszélgetésben le vagyon írva az is, hogy Inzaghit, mikor édesapja levitte magával a Libertas Piacenza gyerekcsapatához – ahol ő játékos volt – Pippóból kapust akartak csinálni.
Még egy bizonyíték arra, hogy kissrácként is bizony gólzsák volt: ,,A nagyobb fiúk mindig jöttek hozzánk, hogy Filippo lemehessen – akarták, hogy menjen, mert mindig rúgta a gólokat. Aztán, amikor lenn voltak, akkor mindig azt mondta, hogy csak akkor játszik, ha Simone is beszállhat.” ,,Ő a nagyobb és azt mindig érezte, hogy ez felelősséggel jár.” ,,De amúgy sem volt gond vele, jól tanult mindig. Volt olyan, hogy megígérte, hogy ha nem az első lesz az osztályban, akkor második vagy harmadik lesz biztosan. Megírta a leckéit és már ment is le, azonnal. Mikor nyaraltunk az Appenninekben, Piacenza környékén, akkor is mindig szervezte a bajnokságot és ment. Ő volt a legkisebb mindig, mégis mindig nyert. Már akkor mániákusa volt az étrendnek, nagyon odafigyelt mikor mit eszik. Azt mondta: <<Anyu, valami könnyűt készíts, mert holnap meccsem van!>>
