Annak idején a török szultánnak voltak kávékóstolói, de hogy abból nagyon sok hasznot nem húztak, az valószínű. Az viszont biztos, hogy jó soruk volt. Nem is biztos? Hagyjuk, nem róluk van szó!
Manapság viszont van egy ember, nevezetesen Gennaro Pelliccia, aki sok mindent köszönhet a nyelvének, ennek a nemes szervnek, az összes ízlelőbimbajával együtt. Pelliccia, mint az egyik neves kávécég ultrahiperszuper kóstolója nyelvét 10 millió font sterlingre biztosította be. A szakembernek egy mondata kering az olasz médiában: ,,Tizennyolc év tapasztalata alatt ezernyi íz között tudok különbséget tenni!”
Hosszas-hosszas keresgélés után sem sikerült kideríteni, hogy Gennaro barátunk hová való: déli vagy északi? Nápoly vagy Milánó? Palermo vagy Velence?
Régi rekordként emlegetik ezen a területen – mármint a biztosítást tekintve – Egon Ronay nevét, aki kulináris szakíróként volt nagy; ő még 1993-ban 250 ezer font sterlingre biztosíttatta be nyelvét. Őtőle is fennmaradt egy klasszikus mondat: ,,A nyelvem nekem annyit ér, mint szobrásznak a keze!”
Mi történik már megint, mikor utánanézek a neten az Egon Ronay névnek és mi ugrik elém az angol wikipédiáról?! ,, Egon Ronay (born 24 July 1915 in Budapest) is a Hungarian food critic who wrote and published a famous series of food guides in Britain in the 1950s.”, vagyis ő is közénk való volt, aztán 1946-ban, kényszerből Londonba ment, ahol a jó öreg Anglia hírnevéhez tette hozzá a magáét.
