Lehetne ezt a meccset úgy is leírni, hogy a Juve meglepetésre kiesett, meg hogy Ranieri ismét negatív hős lett, meg hogy Del Pierót később hozták be, mint kellett volna, de...
A lényeg azonban nem ez volt, hanem az, hogy a jobb erőkből álló, ráadásul jobban összerántott Lazio nyert, méghozzá nagyon simán. A 6000 Torinóba utazó Lazio-szurkoló ünnepet ült a gyenge Juve fölött.
Ezek után lehet arról beszélni, hogy Buffon hibázott-e – szerintem nem –, vagy, hogy Del Piero, ha korábban bejön (netán kezd), akkor mi van: pontosan nem tudni, de szerintem semmi sem változott volna akkor sem. Az is jó kérdés, hogy Camoranesivel lehet-e még beszélgetni. De talán ezeknél a kérdéseknél is súlyosabb, hogy a fiatalok (Giovinco, De Ceglie, Ariaudo, Marchisio) nem mozdítottak semmit előre.
A nézőknek is voltak emlékezetes pillanataik: a meccs elején Davids, Seedorf és Sissoko mellett törtek lándzsát, így rázva-zárva le a rasszizmus vádját. A meccs végén pedig akkor, amikor kórusban kiabálták, hogy: AN-DA-TE a LA-VO-RA-RE, a LA-VO-RAAAAA-RE, ANDATE A LAVORARE!”, vagyis: Menjetek dolgozni!
