Az utóbbi évtizedekben sok-sok tízezerben mérhető, azoknak a menekülőknek a száma, akik a tengeren próbáltak Olaszországba jutni. A többségnek sikerült, azonban egészen biztos, hogy több ezren haltak a tengerbe. A bevándorlók pedig nagyon komoly beilleszkedési gondokkal küszködnek, maguknak, illetve az olaszságnak ,,köszönhetően” (a fő-fő statisztikai adatszolgáltató, vagyis az Istat szerint 3,9 millió a bevándoroltak száma - idén januári adat).

 

Az olasz állam problémakezelésében egészen új módszer lépett életbe két-három napja. Ez azóta közismert, hogy vezérhír lett, annak a hajónak a története, amelyet a katonaság feltartóztatott és a rajta lévő afrikai menekülőket a katonaság motorhajóin visszavitt Libiába. Arról az egyezményről, amelynek a jegyében ez megtörténhetett már beszámoltunk!

 

A szóban forgó hajón 227-en voltak – köztük 3 gyermek, 40 nő és közülük 3-an terhesek – a hajó fedélzetén és céljuk Lampedusa-szigetének elérése volt. A katonák csak akkor hozták az afrikaiak tudtára, hogy Líbiába vitték vissza őket, amikor már a líbiai partok közvetlen közelében voltak.

 

A katonák közül páran névtelenül nyilatkoztak a sajtónak és elmondták, hogy szégyellték, amit tettek, merthogy a segítségüket kérték, ők azonban nem tehettek értük semmit, mert végre kellett hajtaniuk a parancsot. Egyikük ezt mondta: ,,Nem fogom elmesélni a fiaimnak, hogy mit csináltam, szégyellem magam!”

 

Közben Maroni belügyminiszter nézőpontjukból tisztázta a helyzetet, szerinte itt arról van szó, hogy: ,,a tengeren tartóztatjuk fel az illegálisan érkezőket, nem érkeznek nemzeti területre, vagyis menekültkérelmüknek megítélése nem a mi feladatunk!”

 

Az egyház és az ellenzék egyértelműen elítélte az új intézkedést, ami a jövőben alighanem egyértelműen meg fogja határozni a bevándorlás-politikát. Mind azt mondják, hogy a bevándorlók jogai sérülnek.