A lényeg, Fülöp atya nem csak a filmben volt az a vicces, jókedvű ember, hanem a róla fennmaradt történetek is ezt mondatják. A filmben csak megpróbálták visszaadni azt a személyiséget, amelyiket a rómaiak, azóta is életben tartanak, eszerint, ha énekelni szeretett volna, akkor azt megtette az utcán is, viccelt, megviccelt embereket, Istent kinn a természetben is szerette, macskát tartott, kutyát tartott (utóbbi neve, Capriccio, vagyis Szeszély fenn is maradt), madaraknak is vissza-visszatértek az oratóriumhoz, meg a városban sétálva néha, hogy bort is iddogált. Barátkozott szegényekkel, kereskedőkkel, céltalanul csatangolókkal. Ne feledjük, hogy a reneszánsz időszaka ez!

 

Több történet maradt fenn róla, melyek szemléletét szépen mutatják: ,,Róma közelében az egyik kolostorban volt egy apáca, aki nagy föltűnést keltett, mert állítólag természetfölötti látomásai és elragadtatásai voltak. A pápai hatóság Fülöpöt bízta meg, hogy járjon utána a dolognak. Fülöp rossz időben gyalog ment ki oda. Hívták az apácát, Fülöp pedig anélkül, hogy köszöntötte volna, odanyújtotta neki sáros csizmáit, hogy húzza le. Az apáca visszahőkölt, és heves szavakkal tiltakozott a számára fölháborító kérés ellen. Akkor Fülöp nyugodtan fölállt: <<Már nem is fontos lehúzni! Elvégeztem a feladatomat>> -- mondta, s azonnal visszatért megbízóihoz. <<Az a nő nem szent -- tájékozatta őket --, és nem is tesz csodát, mert hiányzik belőle a legfontosabb, az alázatosság.>> Egy másik: ,,Egy divatos dáma, aki magas sarkú cipőt viselt, megkérdezte tőle, hogy nem bűn-e ilyen magas sarkon jönni-menni. Csak ennyit szólt: <<Óvd magad a megbicsaklástól, nehogy eless. >> Mindkét történtet a katolikus.hu-ról biggyesztettem ide.

 

 Idealizálva

És most egy pár életrajzi adat a firenzei születésű Fülöpről! Édesapja sem volt egy hétköznapi ember: előbb jegyző volt, aztán profilt váltott és alkimistaként folytatta. Szülővárosában dominikánusoktól tanult, tehát Savonarola hittársaitól. Nagybátyjához került később, miután édesapja ideküldte, azonban az üzlet mellé járt, és a hitről, az egyházról való ismereteit alapozta meg. 21 évesen 1536-ban Rómában van, teológiai előadásokat hallgat, segített, akin tudott, könyveit – a Biblián és Szent Tamás summáján kívül – eladta, hogy azokból is a szegényeken segítsen. 1544-ben történt vele a csoda, mely szerint egy tüzes golyó a száján át a szívébe hatolt – halála után az orvosi vizsgálat megnagyobbodott szívet, fölötte két törött, utána pedig nyilván összeforrott bordát állapított meg.

 

Csak 1551-ben vette fel a papi rendet. Ennek megtörténte után jön létre a San Girolamo-templom mellett az oratórium, melyet annyira szépen idézett a Legyetek jók, ha tudtok!, vagyis State buoni se potete, ami ugyancsak Fülöp atya egyik sokat emlegetett fordulata.

 

1564 az, amikor a pápa rábízza a San Giovanni-templomot a firenzeiek kérésére, követelésére, amelyet végülis gyakorlatilag tanítványai vesznek át, majd ugyanez történik a Santa Maria in Valicella-templommal is. Itt, az oratóriumokban gyerekek nőttek fel, Bibliából olvastak fel a betévedt emberek, művészek, zenészek tértek be. Ez az a munka, ez az élet, amiért Fülöp atya lett Róma második apostola, Isten bohóca, Az Öröm szentje.

 

1595. május 25-én halt meg. 1622-ben szentté avatták.

 

A Fülöp atyát játszó színész neve Johnny Dorelli, alias Giorgio Guidi színházi és moziszínészként dolgozott, tévében ma is néha feltűnik, azonban a régi nagy dicsőség, talán, a győzelem San Remóban, Domenico Modugno oldalán. Együtt énekelték 58-ban a Nel blu dipinto di blu (Volare címen ismertebb) világslágert. Ez még akkor is igaznak látszik, ha a jútyubos felvételeken csak Modugno tűnik fel.