Ha valaki ideges, feszült, nem találja önmagát, az csak egyen meg egy Margheritát és minden kerek lesz. Ha más nincs, akkor az illető csak gondoljon erre a pizzára és rögtön másképp fogja látni a világot. Mellé egy kis bor, és ha lehet, még kerekebb lesz minden.
Próbáljuk meg elképzelni, amint egy fehér asztalterítőn, egy szép tányéron ott virít és illatozik a bazsalikom, a paradicsom és mozzarella, alattuk meg ott fekszik a pizzatészta, kicsit ropogósan a széleinél. Egy karaffa is elfér mellé. Vezúv és O Sole mio sem rossz hozzá, de a jó társaság még fontosabb (ki is mentem megenni gyorsan egy vajas kiflit bazsalikommal, paradicsommal, olívaolajjal:).Ma muri volt Nápolyban – a napokban csak a jobboldal tombolhatott, hiszen tizenöt év után visszavette a sindaco posztot (az európai mellett önkormányzati választások is voltak – nem mindenütt) –, volt zászlódobálás, 100 nápolyi koridéző ruhában mászkált a városban, 10-kor dobosok ébresztették a népeket arra, hogy ünnepelnivaló van. Regina Margherita, kocsijával a Piazza Plebiscitóról indult és a Pizzeria Brandi ajtajáig meg sem állt. Ő az, akinek tiszteletére egy Esposito (Raffaele Esposito Brandi) a város legjobbnak mondott pizzaiolója annak idején elkészítette ezt az alkotást, a szavojai zászló színeiből.
