Hány és hány meccset veszített úgy a Roma, ahogy tegnap este végre győzött. 2001 szeptembere után vette be ezzel kedvenc csapatom a Juventus torinói erődjét, ezúttal a téli Olimpicot. Pedig a Juve az utóbbi hónapok legjobb játékát hozta és nem érdemelt vereséget. Del Piero gólja például egy nagyon szép darab volt a régiből, így talán csak a tegnapi ellenfél tizese tudná bevágni rajta kívül.

Aztán persze Totti is megrúgta magáét tizenegyesből. Nem is lett volna méltó hosszú és érdemdús pályafutásához, ha Torinóban nem mattolja egyszer sem a zebrák kapusát. Meg kell azonban jegyezni, hogy mindkét Capitano gólját vitatható bírói ítélet előzte meg: Del Piero mintha lesre szaladt volna az indításkor, Taddei meg szépet homorított a római tizenegyes előtt.

Egy ordas közhellyel élve, ilyen a foci: a Roma olyan jó passzban van, ha nem megy szépszóval, akkor még a gép is oszt, míg a Juvénak semmi sem jön össze mostanság. Mondanom sem kell persze, majdnem kiugrottam a bőrömből Riise góljánál. (Szegény futsalos és kézilabdás fiaink bánatát feledtette velem a viking. Hol van ilyenkor egy Toldi, hogy jól kicsinálja a cseh vitézeket?).

Esti és mbemba a tegnap esti kommentekben már bőven ecsetelte, hogy Ranieri mit rontott el. A juventinok épp ettől a defenzív taktikától kaptak agyvérzést az ősz mister torinói két éve alatt - más kérdés, hogy mára talán visszasírják Claudiot. Arra viszont kiváncsi lennék, hogy a balhátvéd Riise miért kolbászolt legelől Buffon kiállításánál vagy a győztes gólnál. Ranieri küldte volna föl, kibökve, hogy a Grygerát váltó Candreva elől-elől ragadt, vagy csak "fegyelmezetlenkedett" a norvég? 

Riise nem sok gólt lőtt eddig Roma mezben, de Milánóban akasztott már egyet-egyet mind az Internek, mind a Milannak, hogy most Torinóban fejeljen győztes gólt. Amennyire nem örültem, hogy ideigazolt a norvég, annyira megkedveltem mára támadásban és védekezésben is hasznos játékát.

Cassetti nem akármilyen labdával kínálta meg a szóbanforgó balhátvédet a nyolcvanharmadik percben. Buffon meg az egyetlen lehetséges megoldást választotta, mikor elkaszálta a vereshajú srácot, amiért meg is kapta jogos pirosát és Totti baráti pusziját. Akkor úgy tűnt pontot mentett ezzel a világ (mindenidők?) legjobb kapusa a Juvének, mert Riise bizony a kapuig sétálhatott volna.

Végül jött Pizarro második gól előtti meccsdöntő alakítása. Előbb gyönyörű becsúszással szerelte Diegot, majd némi labdavezetés után varázsolta Riise fejére a zsugát, aki persze a helyére is fejelte azt. Nem véletlen, hogy De Rossi és Vucsinics nem a gólszerző felé szaladt, viszont azonnal a földre vitték az apró Davidot. Most pedig nézzük meg a győztes gólt Carlo Zampa mester mértéktartó kommentálásában: