A zajmikrofonok tették, esetleg csak azok mentek ki az Olimpicóba, akik énekelni tudnak? Egy biztos, nagy hangulat volt odakinn!
És az első félidőben ennek alapja is volt. Mindenki focizni akart: római, udinei ugyanúgy! A labda csak úgy szállt lábról-lábra, a kreatívok és nem kreatívok csak úgy fantáziáltak. Nagyon mutatós volt minden bőrérintés. Még Doni is belejött! Taddei, Perrotta, Pizarro az iszonyatos mennyiség mellett minőséget, látványt mutattak. Riise is az utóbbi hetek lendületével focizott, és az Udine betyárjai (főleg Sanchez) is kitettek magukért!
A két vezér (Totti és Di Natale) nem… szóval nem ment nekik, na. Van ilyen!
A második félidőre észhez tértek a csapatok, és rájöttek: jéé, az eredmény is fontos! Ennek megfelelően nem tudtak mozdítani az eredményen, és a játék, a dzsókó is elmaradt.
Ettől függetlenül, jó élmény volt ez az este!
