A posztot azért is érdemes elolvasni, mert cpandacsoki blogbarátunk - a poszt szerzője - naponta tapasztalja a piemonti létet, és tudja, hogy nem minden fenékig tejfel!
Noha beszélem a nyelvet, de még nem eléggé ahhoz, hogy igazán kövessem a közéletet és mostmár a tévén is csak hangyákat tudok nézni, miután néhány régióban (és történetesen Piemontban is, ahol élek) megszüntették az analóg sugárzást (a foci miatt muszáj lesz beruházni egy digitális recieverre hamarosan). Az országban hagyományosan erős a baloldal, sztrájkok, diáktüntetések, antiglobalisták kommunista pártok hemzsegnek; igaz, az utóbbiak sosem voltak hatalmon. Sőt, az a városi legenda, hogy az utóbbi időkben amint megerősödik egy kommunista párt annyira, hogy elérje a parlamenti küszöböt, akkor meghasonlik önmagával és kettészakad.
Ma a két 2-3% közelében levő párt között annyi csak a különbség, hogy az egyik használja a vörös csillagot, a másik nem. Mindenesetre itt simán előfordul, hogy egy fiatal srác úgy dönt, hogy a helyi foglalt ház vagy antiglobalista sejtben annyi jó csaj van, hogy ő is beszáll és a nyugat-európai (szélső)bal ideológiában, aktivistáskodásban pallérozza magát a jobb érvényesülés kedvéért. Ami azért, lássuk be, Magyarországhoz képest óriási különbség.
Valójában viszont az országot egy üzletember vezeti, aki relatíve komoly kontingenst küldött Irakba
(nem használt a sok százezer Pace feliratú zászló) az északi szeparatista szélsőjobb (Lega Nord) erősödik (asszem 12-13% körüli támogatottságon vannak, és benne a kormánykoalícióban) a Guardia Italiana egyre többet masírozik a milánói utcákon.
A hétköznapokban eleddig nem vettem észre, hogy bárkit is befolyásolna mindez, igaz sem Róma, sem Nápoly rosszabb környékein nem jártam soha és ismerőseim közül kettő van, aki Berlusconi-szavazó. Most is csak arról tudok beszámolni, ahogy a hatóság bánik a bevándorlókkal/munkavállalókkal. Egy kollégám és jóbarátom (magyar) most regisztrálta magát itt, be kellett vigyen egy csomó dokumentumot a Polizia Municipale-ra, miután nem volt otthon, amikor otthon keresték és egy a társai által Marokkónak becézett színesbőrű rendőr tesztelte, hogy tényleg ott lakik-e, ahol lakik: mivel nem tudta megmondani, hogy az 5 emeletes házban hanyas számú az övé, el kellett magyarázza, hogy melyik lakás is az a 2. emeleten, ahol ő lakik.
Marokkó volt az egyedüli, aki tudott angolul. Ma pedig hozzánk is becsöngettek, azt tesztelték le, hogy tényleg itt lakik-e velünk a 2 hónapos kislányunk és nem csak kamuból jelentettük be (és csak egy "kék norvég" csecsemőt vittünk a gyerekorvoshoz, meg oltásra. Egyébként bárkinek mesélem, mindenki csodálkozik, ilyesmi eddig nem volt. Ezen kívül még azt is kicsit furcsálltam, hogy az Auchanban nyíltan hordja a pisztolytáskáját a biztonsági őr. Tiszta Amerika!
