És ha ronda kiskacsa, akkor nem is juthat eszembe más, mint a korábban tényleg félszegnek tűnő, helyét kereső, botladozó, a Serie A medencéjében fulladozó Vargas. Tehát:

 

1.   1.)  Vargas (Firenze). Nagyon fura volt nézegetni a tavalyi Vargast. Prandelli odatette balhátvédbe, ahol az ellen kedvére támadhatott; ennél rosszabb csak az volt, ha előre bátorkodott, mert akkor beívelései az Arnóban landoltak. Idén viszont ezek a beívelések rendre célhoz érnek, olyannyira, hogy hivatalos pontrúgó lett. Ha kell cselez, és azt ugyancsak jól teszi. Számomra emlékezetes, mikor a nagy-nagy önbizalmú Maicon is óvatos lett a chilei mellett. Tavaly még a Franchi népe is fütyülte, ma pedig a Real, Juve, Inter, meg akinek pénze van, őt akarja.

2.)    Pastore (Palermo). Itt a második helyezett, és már rögtön bele lehet is kötni a sorrendbe, hiszen előző idényben nem láttam az argentin ifjút. Őt is akarja a fél világ, de 2014-ig van szerződése. Az olasz lapok is emlegetik fejlődését, de ezúttal is higgyünk szemünknek. Pastore úgy focizik, mint a jobb formában játszó Kaká: könnyed, indulhat középről, bármelyik szélről, remekül cselez, passzol, de már gólt is lőtt – például bemutatkozó meccsén az argentin válogatottban.

3.)    Riise (Roma). A 2008-9-es szezonban voltak olyan meccsei, hogy reménytelennek gondoltam. Az érte kifizetett 5 millió euro a herdálás netovábbjának tűnt: rossz ütemben ment fel a támadásokkal, rossz ütemben ért vissza, a lesjátéknál is csak aggódni lehetett miatta. Borzalmas volt, nagyon kevés meccstől eltekintve. Idén viszont képes bejátszani az egész balt. Nagyokat lő, ráadásul súlyos pontokról döntő gólokat rúg. Egyszer láttam lövőcselt is tőle. A gólok ügyében a tavalyi 2-vel szemben már 5-nél tart. Gólt is fejelt (Zampa még hülyébb, ha lehet:). Nagyon derék!

4.)    Marchionni (Firenze). A Juventus szerelésében egész egyszerűen nem lehetett érteni, hogy hogyan került oda. Ki gondolta, hogy egyszer is előre mozdítja csapatát. Toszkánában egészen új legényt ismertünk meg. A jobb oldalon lendületes tud lenni, bemerészkedik a pálya közepére is, de a kapu előterében is veszélyes volt. 2009 és 9 között Torinóban 3 gólt rúgott a bajnokságban, Firenzében már 4-et. Érdekesség: 2006-ban Lippi kérésére készenlétbe kellett lennie, hogy sérülés esetén beugorjon a később világbajnok keretbe.

5.)    Adailton (Bologna). Ő az utolsó pillanatban, mikor megvolt már a tízes lista, akkor jutott eszembe, de vétek lett volna kihagyni. Mikor 97-ben a Parma leigazolta, legendákat meséltek brazilságáról, aztán a B osztályig süllyedt – ott (Hellas, Genoa) egész jól tette dolgát, de a tavalyi bolognai idény gyötrelmes volt (23 meccsen 1 gól édeskevés). Aztán idén ismét cselez, gólt lő – többet, mint Di Vaio. Tíz gólnál tart, és tegyük hozzá, hogy a Genoa elleni idegenbeli 4-3-on háromszor volt eredményes. Ott van szemem előtt a képsor, mikor – talán a Milan ellen – dőlnek az ellenfelek a tehetetlenségtől. Utána néztem meg a góllövőlistát.

6.)    Burdisso (Roma). Hogy eljött az Intertől (kölcsönbe), az mindenkinek az előnyére vált. Az Inter sokkal biztosabb lábakon áll (21 mérkőzésen játszott a milánóiakkal), a Farkasok pedig számíthatnak rá: magabiztos, és úgy tűnik, hogy Ranieri inkább számít rá, mint Mexes játékára. És mindehhez hozzá kell tenni, hogy két fontos-fontos gólt is szerzett.

7.)    Sneijder (Inter). A Real játékosaként tudtommal egyike volt a sok ügyes játékosnak, de még ezt is ritkán mutatta, mutathatta meg. Most viszont ha a BL-t nyerne az Inter, akkor úgy írnának róla később a focis könyvek, hogy Múúúúú Interének talán legfontosabb láncszeme. Egy biztos: lő, mint egy kiságyú; passzol, mint Xavi.

8.)    Chiellini (Juve). A 2008-9-esben is jó volt, de ebben az idényben még rátett egy jó nagy lapáttal. Nagyszerűen védekezik, játéka letisztult, az ellenfél kapuja előtt is nagyszerűen érvényesül fejjel, illetve jól kiverekszi magának, másnak a helyzetet. A tegnapi Inter elleni vergődésen egyszer elsőnek ért fel a támadással. Csapattársaira nézvést ez ciki, őt értékelve azonban inkább hősies.

9.)    Hamsik (Napoli). A besztercebányai fiú – júliusban lesz 23 – eddig is döbbenetesen jól focizott, de sikerült még egyet előrelépnie. Látszik, hogy csapattársai teljesen megbíznak benne, neki passzolják a labdákat, ő pedig soha nem jön zavarba, magabiztosan old meg minden helyzetet – nem látványosan, hanem hatékonyan. Előre focizik, mint íPastore. 22 évesen megadatott neki az, hogy csapatkapitánya legyen. Mindkét eddigi idényében 9 gólt lőtt, most már 12-őt.

10.)     Matri (Cagliari). A szárdok középcsatára, éke csendben egy tucat gólt szerzett. Míg az utóbbi két idényében – szintén Szárdföldön – csak egy-egy tucatnyit jegyzett. Mitöbb volt egy olyan sorozata, mellyel beállította Gigi Riva klubcsúcsát, vagyis hét egymást követő meccsen volt eredményes. Lippi…? Nem!

11.)      De Sanctis (Napoli). Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ott sztrímeltem folyamatosan a tavalyi Galata-idényt, de az tudnivaló, hogy régóta megbízhatóan véd. Előbb az udinei sikerek egyik pillére volt (1999-2007), 2005-ben már védett Lippinél. Nehezen tűnik hihetően, hogy a törököknél jobban védett, mint most. Most ugyanis: 11-eseket véd, hosszú góltalansági sorozatot mutatott fel, ráadásul folyamatosan bátorítja, lelkesíti az eleinte bizonytalan nápolyi hátvédeket. Hogy talpra állt az említett védelem, talán az ő érdeme is.

 

+1  Balotelli (Inter). Szerintem fejlődött a játéka. De fejlődhetett volna többet is, ha hallgat az idősebbekre, meg főképp edzőjére. Nehézfejű, na, a nehézfiú. Véleményem szerint főleg csereként hatékony. Rendszeresen jól megforgatja védőjét, beívelései is jók (még ha nem is olyan jól, mint Dzsudzsáké:). Atlétikai képességei egészen kimagaslóak (de néha annyira sérülékenynek tűnik:). 2007-8-ban 3 gólt lőtt (11 meccsen), tavaly 8-at (22 meccsen), most megint 8-nál tart (23-on). Fejlődött, de fejlődhetett volna sokkal többet is.