Egy Mourinho nevű nagyszájú portugál megérkezett Taktikaországba: Taktikaország királya akart lenni. Megérkezett abba az országba, ahol, ha az ovis nem tudja a catenacciót, akkor láncra verik, majd elmondják az apjának, aki szépen elmagyarázza, hogy hogyan kell játszani azt, hogy az ellenfél ne tudjon gólt rúgni. Az apa biztosan tudja, hiszen annak idején az ő szülei is catenaccióval védték Taktikaország határait.
Nos a nagyszájú, hogy megkapja a koronát, ahhoz három feladatot kell teljesítenie: le kell győznie azt a csapatot, amelyik nem csak catenacciót tud, hanem támadni is. Ez a csapat egy ideig, míg egy Ranieri nevű – eleinte nyámnyilának mondott, illetve Nyúl Bélaként gúnyolt – kiskirály nem tanította meg, nem tudott catenaccióskodni: sok kis digó dugó született akkor!
A lényeg az, hogy a nagyszájú a második feladatot már teljesítette – igen, az első előtt –, de vannak még a chievói csacsik, meg a sienai akaratos harcosok, akik beleköphetnek a nagyszájú levesébe.
De mindenki tudja, hogy, az a Tótumfaktum, aki ezt a nagyszájút Taktikaországba hívta – rászabadítva őt a kismesterekre –, bőven elégedett lenne akkor is, ha csak az utolsó feladatot teljesítené a nagyszájú (ezt nem mondta meg a nagyszájúnak, mert ő úgy is tudja). De ahhoz Madridba kell menni.
Pizarro játékra képes, Lucio viszont izomfáradtság miatt nem lesz ott az Olimpico gyepén szerdán háromnegyed 9-kor.
