A kísérletek folytatódnak! És úgy néz ki lesz is ebből valami. Maggióé volt a jobb, és ezt a nápolyi kihasználta. Ment előre, s Palombo, Montolivo dobta is ki a labdákat. Ez a rész nagyon jól működött. Miképpen jól működött majdnem minden: Zambrotta – ő volt a csapatkapitány – nem próbálta meg azt, amit Maggio – biztosan, nem is kérte erre Lippi, de magabiztos volt, sőt az első félidőben létfontosságú mentése is volt. Montolivo a gól előtt hibázott, de ezen túl szervezett becsülettel. Palombo társa volt ebben. Cossu játszott egy félidőt, ügyes volt, de semmi rendkívüli (Ha Pirlónál komoly a baj, akkor a karmester helye az utazó keretben az övé lehet).
Alakul (Svájc-Olaszország 1-1)
És Gattuso? Hát Gattuso Gattuso volt! A szakkommentátor Mazzolának volt egy nagy mondata: Gattuso ott van a pályán, ott van a kispadon és ott van a buszon is! Tény nagyon sokat jelentett most is az azúroknak. De, ami még lényegesebb alakul a csapat után a játék is.
Lippi a meccs után azt hangsúlyozta, hogy ez a csapat semmiképp nem Italia 2, illetve – gondolva a mexikóiak elleni nyögvenyelős játékra –: ,,Ennyit számít 3 nap a terheléses edzések után!”
Marchetti, Maggio, Bocchetti, Chiellini, Zambrotta (Criscito 81.), Gattuso (Iaquinta 86.), Palombo, Montolivo, Cossu (Pepe szünetben), Pazzini (Gilardino 77.), Quagliarella.
Gólok: Inler (10.), ill. Quagliarella (14.)
Inler gólja egy szép bal lábas lövés volt, amelyet talán Buffon fogott volna. Jobbal egy lövőcsellel odébb küldte Montolivót, majd ballal, kábé 20-22 méterrel a lapuba lőtte a labdát.
Quagliarella azután fejelt gólt, hogy a baloldalról egy betörést követően felpörgött a labda. Quagliarella az ötös sarkától egy picivel kijjebbről fejelte át a labdát, ívelve a hosszú sarokra. A kapus nem érhetett oda.