Non si può dire no all’Italia, vagyis Olaszországnak nem lehet nemet mondani – mondta tegnap Cesare Prandelli, az olaszok új szövetségi kapitánya, római, Olimpico-beli bemutatkozásán.
Ott pedig elmondta, hogy a válogatottnak a világ négy legjobbika között kell lennie. Hogy ez így lesz-e, azt mi a lengyel-ukrán Európa-bajnokságon és a brazil vébén tudjuk majd lemérni, miután a Firenzéből érkezett maestro négy éves szerződést írt alá. Nem ingyen dolgozik a jó Cesare: évente 1,2 milliót fog keresni.
Kérdezték sok mindenről, beszélt sok mindenről: elmondta, hogy az Európa-bajnokságon szeretné Buffonnak a karján látni a csapatkapitányi szalagot. És amíg ő nincs, addig úgy látja, hogy De Rossi nagyon is alkalmas a vezér szerepére. Cassano és Balotelli is persze, hogy szóba került: előbbiről bátrabban fogalmazott (a nők segítenek megértetni az életet – Fantantonio friss házasember), utóbbival azonban óvatoskodott, de csak kicsit (Cassano és Balotelli együttjátszatása nem okozhat gondot. Balotellit nem ismerem. A tanács, amit adhatok neki, hogy élje meg nyugodtan, békésen (serenamente) ezt a kiválasztottaknak adatott mesterséget).
Prandelli megköszönte Della Vallénak, a firenzei elnöknek, hogy elengedte őt, illetve az öt ott töltött évet, hozzá téve, hogy Firenze örökre az ő városa marad – Prandelli amúgy a Brescia melletti Orzinuoviban született. Hogy Lippi a legjobbakat vitte-e ki, azt a kérdést ügyesen megkerülte, de elmondta, hogy a vébé előtt beszélt a jó öreg Marcellóval, és azt mondta a telefonba, hogy ha meggondolja magát, vagyis maradni kívánna, akkor csak maradjon, és ő keres csapatot magának.
Cesare Prandelli játékosnak sem volt utolsó, … de első sem. 1979 és 85 között sok mindent nyert a Juvéval, de ezen évek alatt csak 89 meccset játszott, vagyis nem volt állandó helye a középpályán Trapattoni csapatában – annál többet tanulhatott az edzők edzőjétől.
Pályáját Bergamóban fejezte be, ahol edzőként a primaverát, vagyis az ifiket edzette. És ott, mármint az Atalantánál ugyebár mindig is nagyszerű volt az utánpótlás: rögtön az első évben meg is nyerték a viareggiói tornát. Egyszer a nagycsapathoz is felkerült, de mivel nem volt megfelelő papírja, más adta a nevét és papirját az edzői munkájához. A Hellas Verona (1999) és a Velence (2001) vele jut föl az első osztályba, és ez a teljesítmény megalapozta Prandelli jövőjét (az A-ban Zamparini meneszti pár meccs után). A 2002-03-as idényt Parmában kezdi, ahol kétszer is ötödik, de ami szempontunkból fontosabb: Gilardino itt lesz kulcsjátékosa csapatának, egyik gólgyárosa Olaszországnak.
A Roma csap le rá, de az idényét el sem tudja kezdeni, mert felesége betegsége miatt kénytelenek elhagyni a fővárost (2007 novemberében halt meg). A 2005-6-os szezon Firenzében éri: negyedikek lesznek, de a calciopoli ezt az eredményt mindenestől elsöpri, de ő marad Firezében akkor is, amikor 15 pont hátránnyal kezdik a bajnokságot. Így nem is érnek Európába, azonban 2008-ban már megint negyedikek, vagyis BL-esek, akárcsak egy év múlva, de ekkor a kupaküzdelmek meggyötrik a keretet, és a bajnokságot alaposan elszúrják.
Prandelli a firenzei évek alatt kétszer is a Serie A legjobb edzője volt (Panchina d’Oro).
Prandelli csapatai szeretik a támadófocit. Mint írtam Gilardino a Parmában is játékosa volt Prandellinek, a firenzeiek közül ő is, Montolivo (a Fiorentina csapatkapitánya) is számíthat a hívószóra, de az újságok szerint De Silvestri szintén azúrba öltözhet. Érdekes Pazzini helyzete, hiszen őt Prandelli nélkülözése üldözte a Samphoz. Ugyanakkor Cassanról érdemes tudni, hogy mikor szakítósdit játszott Genovában, akkor a Fiorentina rögtön jelentkezett. Toni is volt Prandelli-játékos.
Többet tudunk meg Prandelli elképzeléseiről augusztus 10-én, ugyanis akkor Londonban Elefántcsontpart-Olaszország lesz, a Fulham stadionjában.