Ennyire nagy mostanában a felfordulás a politikai életben. Kérdés, hogy meddig húzza a IV. Berlusconi-kormány, valamennyi alkalommal hajszálon múlik a többsége, de néha nem is sikerül az együttszavazás (volt olyan is, hogy negyvennyolc órán belül háromszor kellett visszakozót fújnia). És olyan is volt, hogy egyetemisták megpróbáltak benyomulni a szenátus épületébe (tévészékházas jelenetek, ha megnézitek).

 

Az egyetemisták a napokban sikeresen vonják magukra a figyelmet, s tőlük hangos az ucca, meg a piazza. Azt csinálták legutóbb, hogy Olaszország-szerte felmentek a nevezetességek, az ország szimbolikus épületeinek tetejére, s így elfoglalva azt üzentek, hogy nem kívánnak a Gelmini-reformokból (korábban munkások fejezték ki így – gyárak tetejét megszállva – elégedetlenségüket). Hogy az jó-e nekik, hogy az ellenzék is melléjük állt, azt nem tudni. Ugyanis előfordul, hogy az egyetemisták mellett ott vigyorog egy politikus is, aki éppen azért küzd, hogy bukjon Berlusconi. A mindennek – csak Cavalierenek (Lovag) nem – nevezhető miniszterelnök pedig tartja a frontot, de izzasztják őt szépen. A minap is kiakadt egy tévéműsorban, hogy hogyan kezelik őt. De vele is úgy vannak már az emberek, hogy minden hülyeségére azt lehet mondani, hogy hatalmas trükk, s ő a média nagy zsenije, aki kedvére játszik rajta. Szerintem meg néha csak egy idegrángás.

 

Lássuk, mi ellen tiltakoznak az egyetemisták, s mit akar Gelmini. Azonban nem is olyan könnyű ezt szépen elválasztva felsorolni, mert könnyen lehet, hogy néha az egyetemisták vélt érdekei inkább az egyetemből, egyetemen jól megélők érdekei. Az biztos, hogy a törvénytervezet szerint a rektorok alkalmazását két 4 éves ciklusban maximalizálnák – az eddigi 16 éves szakasz helyett. Az egyetemi tanárok egy évben 1500 órát lennének kötelesek dolgozni, ebből 350-nek tanórának kellene lennie. Háromévente pedig beszámolóra lennének kötelesek. Ettől pedig a fizetésemelésük függ majd.

 

Gyakran elhangzik az anti-baroni fordulat, merthogy az egyetemeken bizony sokan vannak, akik nem érdekeltek a változásokban (élnek, mint bárók, vagyis teljesítmény nélkül pöffeszkednek egyetemeken).

 

A másik részről persze igaz, hogy elvonásokról van szó: a kormány milliárdokat próbál megspórolni (2013-ig 9 milliárd eurót, ha minden igaz). Így kellene visszahozni, illetve otthon tartani a fiatal tehetséges kutatókat, akik hangosan hangoztatják, hogy a honi hörülmények hendkívül szegényesek. Gelminiék válasza erre az, hogy megpróbálnak rangot adni az egyetemi kutató státusnak. Talán ebbe az irányba mutat-matat, hogy amennyiben 6 éven belül nem lesznek docensek, elvesztik állásukat, vagyis a nem állandó státusú kutatói pálya átalakulna.

 

A tanári állások pályázhatósága is változna, amennyiben a 37 éves Gelmini véghezviszi a terveket: a tanárok pályázatát sorsolt összetételű bizottságok bírálnák el, és közülük válogathatnának az egyetemek. Mely egyetemek közül sokakat a kisebbek közül összevonnának, méghozzá úgy, hogy egy egyetem alá csak 12 kar tartozhatna.

 

Tervbe van véve, hogy új minősítő intézmény létrehozatala – ez lenne az Anvur - Agenzia Nazionale per la Valutazione del Sistema Universitario e della Ricerca –, mely szervezet az egyetemek teljesítményét minősítené, s rendelkezne azzal a joggal, hogy az egyetemi igazgatótanácsokba külső szakértőket ültethet, ha az illető egyetemmel gond van.

 

De olyasmit is rendezne ez a törvény, hogy amennyiben tanár és rokona egy egyetemet látogatnak, abban az esetben a professzor úr ne dönthessen rokona ösztöndíjáról, előremeneteléről.

 

Gelmini miniszterasszony itt próbálja elmagyarázni a reformok lényegét. S jútyubos oldaláról arra kéri az egyetemistákat, hogy ne váljanak senkinek eszközévé!

Szerintem baj, hogy csak 65 ezren kattintottak a Gelmini-honlapra.