Olasz fórum

Olasz fórum

Enrico Brizzi: Jack Frusciante otthagyta a bandát (könyvajánló)

2010. december 05. - mbemba

Alap – hallottam pár éve haveroktól és nem. Most belebotlottam, s elolvastam.

John Frusciante (John tehát, s nem Jack), mint megtudtam a Red Hot Chili zenésze volt, s egyszer – a siker csúcsán – egy koncert előtt úgy döntött, hogy ő kiszáll a buliból: valami nem oké – mondhatta magában. Szeretem az ilyen embereket. Egyszer én is döntöttem így – kár, hogy nem többször: román felvételire mentem, s mire felértem volna az emeletre, rájöttem, hogy nem ezt az irányt akarom.
 
Enrico Brizzi hőse is bírta az ilyen skacokat. Az őszinteség a fő. Hagyta ő is a bandát, az álságosokat, a színészeket, a konszolidáltakat, s a gyors konszolidálódás felé feltartóztathatatlanul haladó osztálytársakat (Martino úgy festett, mintha az Európai Közösség valami fiatalokról szóló jelentéséből lépett volna elő. Maga volt a Teenager, minden ifjúsági dokumentum-filmes álma: több mint decens küllem, különös gonddal válogatott ruhatár – fred perry póló, márkás pulóverek, doctor marten’s bakancs –, az éjszakában pallérozott szókincs, sötétkék állumpen vespa special). Tiszta szerencse, hogy megtalálta azt a csajt, aki valahogy úgy látta a világot, mint ő.
 
Tizenhét és fél éves barátunk, Alex ezen kapcsolata félrecsúszott egy pillanatra, mikor a testiség bűnös gondolata felmerült benne, de pár hét csend után megtörtént a reneszánsz, s a régi táptalajból szárba szökkent a nagy szerelem, de tisztán, naivan, gyermekien, nagy őszinte bambinóként. És bambinaként. A könyv ott fejeződik be, hogy a leányzó Amerikába megy, ahogy azt annak idején őmaga elhatározta.
 
De maradt neki más szerelem is, a bicaja például. Hihetetlen élvezettel tud róla mesélni Brizzi. Ugyanúgy, mint az iskola vécében megejtett sörözésről, lógásról, komoly beszélgetésekről, a gyónásról, s az ottani csavaros gondolatokról, a nyájról (pecorismo, mondja az olasz a nyájszellemre).
 
Na, de térjünk csak vissza a bicajhoz, az élvezethez. Ahogy mesél róla Brizzi és a remek munkát végzett fordító (Magyarósi Gizella), az csoda! (Gratula neki! – nem csak zárójelben:)
 
,,… és az öreg Alex, simán áthajtva rajta, a fák jótékony hűvösében ment tovább. Volt belül egy rövid sík szakasz, de tudta, hogy nem szabad bedőlnie, mert ha lassít, hogy kissé kifújja magát, utána meggebed, mire fölveszi a ritmust; akkor nekilendült az erdőt átszelő aszfaltösvény szerpentinjén fölfelé, és a második kanyarban, amelyik jobbra fordul, átugrasztotta a láncot a nagyobbik fogaskoszorúra, s az emelkedő egyenes szakaszának megint a nyeregből felállva lódult neki.
A vállával is segített magán, hogy a kanyarok belső szélén maradjon, és most már tényleg csak egy sóhajtásra volt a szeminárium, és ő a sík földi tempójában már elfelejthette Coppit, Girardengót és a mitikus és sziklamászó csapatkerékpározókat is – acélos combok és vasakarat, akik névtelenségre ítéltettek, de akik a Körverseny minden hegyi szakaszán úgy rá tudtak kapcsolni, a tornateremben kreált bajnokok szégyenére…
… Még tíz taposás, és ismét sík terepre ér, be az erdő sűrűjébe.
Mérhetetlenül szeretett azon a lombos tájon gyorsan tekerni, és ehhez neki nem kellett stopper. Lehet, hogy Alexünk nem volt olyan nagy profi azzal a cajgával, de nem az volt a lényeg, hogy stoppolja az időt, hanem hogy fölfelé menet ne tegye le a lábát, s a sík terepen ne engedjen le. Ebben állt az ő rekordja.”
 
A történet 1992 tavaszán bonyolódik, s megtudjuk, hogy Girardengónk (vonal alatt egy szép történet a háború előtti idők legnagyobb olasz bringásáról), barátnőjével együtt végig a dánoknak szorított az eb-n, hogy a Zabhegyezőt, a Kisherceget olvasta, élte meg, s megtudjuk, hogy mit hallgatott egy jóizlésű olasz srác.
 
Ez a vonal emlékeztetett Eco húzására, aki Loana királynő titokzatos tüze könyvében egy ügyes húzással a főhős szájába adja az Eco-olvasmányélmények rengetegét. A wikipédián olvastam, hogy Brizzi, a szerző szemiotika vizsgát tett Ecónál a bolognai egyetemen.

A bejegyzés trackback címe:

https://olaszforum.blog.hu/api/trackback/id/tr932492355

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

.Frajti 2010.12.06. 14:57:08

Köszi az ajánlót, felkeltetted az érdeklődésem, de egyelőre nem leltem helyet, ahol beszerezhetném.

Ramaty 2011.09.11. 16:57:57

máig csodálom, hogy egy ilyen könyvet kiadtak, iszonyat szar.
süti beállítások módosítása