Vegyük a Palermo ellen győzedelmes Intert! (3-2) Két gólt az a Pazzini lőtt, aki egy hete talán még úgy tudta magáról, hogy ő a jövő Sampjának egyik tartóoszlopa. Aztán nyilván bejelentkezett a Mágnás Miska Moratti, aki jól kivásárolta az egyik leggólképesebb olaszt. De ott volt a csapatban a frissen vásárolt Ranocchia, s Kharja is jelentős szerepet kapott. Így könnyű! (de még így sem volt könnyű, tudjuk)

 

Szerencse, hogy van egy hős, aki mindenkit legyőz - még a végén: Edison Cavani! Az uruguayi miután hétközben végighajtotta az Inter elleni kupaderbit, a Samp ellen háromszor volt eredményes. A lényeg az, hogy Cavani hétről-hétre – ezúttal már-már napról-napra olyan teljesítménnyel rukkol ki, mint Eto’o a BL-döntőben a Barca ellen. Hihetetlen áldozatot vállal csapatáért: a Samp ellen volt egy jelenet, amikor egy az ellenfél tizenhatosánál elvesztett labdát követően úgy vonult vissza védekezni, hogy ő lett csapata védősorának második leghátsó embere. Embertelenül nagy melós. S közben lőtt három gólt. Támadótársai: Lavezzi és Hamsik gyakorlatilag ugyanezt csinálják.

 

Nagyon kedves jelenetnek voltam szem- és fültanúja a meccs közvetítésekor: a közvetítő, meg a szakkomentátor, Franco Causio végig ajnározta az uruguayit, s nagyon várták, hogy sikerül-e megszóltatni Cavanit a félidőben. Cavani odasétált a mikrofonhoz, s valami hihetetlen szelíden, csendesen annyit mondott: Úgy kell küzdeni minden egyes labdáért, mintha az lenne az utolsó labda. A világbajnok Causio pedig elröhögte magát, őt is megütötte ennek a játékosnak a tisztasága, mert bizony ott maradtak a nagy igazsággal, s most kivételesen minden betű igaz volt. Átfutott mindenki agyán, hogy hányszor hallották ezt a mondatot, de ezúttal nem közhely volt.

 

Láttam a Lazio 2-0-s győzelmét a hiteltelen Fiorentina ellen; a Chievót, amint legyőzi a Serie B-t érdemlő Bresciát; s hallottam, hogy a hó beborította a Bologna-Romát. Rudolf, sajnos, döntő tizenegyest hibázott (Cagliari-Bari 2-1). A harcos Milan pedig legyőzte a harcos Cataniát, idegenben 2-0-ra.

 

Megnéztem a Juve-Udinét is, Marchisio bevágta élete gólját, de az Udine úgy focizott, hogy az jutott eszembe: én még nem láttam csapatot, amelyik ennyire hasonlít a Barcelonához. Erről írnék bővebben is, majd ha idő is lesz.

 

Kiszámoltam azt is, hogy – Zigi és Serenissima után – Frajti volt a legjobb. Azért állítom ezt, mert szerintem senki nem gyűjött össze 3+3-at.