Olasz fórum

Olasz fórum

Sálak és BL-serleg a temetőben! (egy zseniális történet Milánóból)

2020. október 14. - mbemba

A Chievo a szívem legszebb csücske, a nápolyiakért is tudtam már szurkolni nagyon sokszor, de ha olaszok játszanak, akkor csak nagyon ritkán kérdés, hogy értük szorítok-e. Az Inter valahogy mégis, ritkábban hozott lázba. Ez a történet viszont nagyon megfogott, pár napja nem is enged el. ZSE-NI-Á-LIS! Lefordítottam, hátha nektek is tetszik.

Aki nem focis, annak fontos tudnia, hogy az Inter bár a legnagyobbak közé tartozik, mégis sokáig sokszor veszítettek, aztán jött egy Mourinho nevű (edző ő!) és egy évben mindent megnyeretett velük. A történet a nagy győzelem éjszakáján és reggelén zajlik!

22én éjszaka Milánó utcáin sétáltam, fura érzés volt, 17-18 éves srácok ünnepelték a BL-t, én 40 éve vártam ezt! Nem volt menő, nem éreztem nagyon jól magam. Egyedül voltam. A Dóm térig mentem, hogy lássam az őrületet, majd hazamentem. De éreztem, hogy elfelejtettem valamit.

6kor, mikor felébredtem egyből beugrott mi nem volt rendben: már-már elfelejtettem egy édesanyámnak tett ígéretet, aki halála előtt nem sokkal ezt kérte: ,,Ha velem történne valami és utána az Inter BL-t nyerne, akkor ne felejts el valamilyen emléket kihozni nekem!”

Anyukám több volt, mint szurkoló! Az utolsó meccs, amit látott egy Inter-Mönchengladbach volt. Egyszer csak azt láttam, hogy felpofoz egy németet. ,,Beszólt nekem!” De hát nem is ismered a nyelvüket. Azután nem engedtem kijönni a San Siróba, túlságosan is megszenvedte a meccseinket.

Nyolc körül elindultam őhozzá. Az utcán ott voltak az ünneplés nyomai, fejemben ott volt az ígéretem. Néhány srác azért még ment az utcán, nyakukban sálak. Egyikük, aki még mindig euforikus hangulatban volt, felismert, odajött hozzám és közben egyre csak üvöltötte: ,,CAMPIONI! CAMPIONI!”

Hol vannak a többiek, kérdezte (:)))))). Mondom, hogy: ,,Vége van az ünnepnek!” Kérdeztem, hogy tud-e itt zászlókat, sálakat, Inter-cuccokat áruló mozgóárust, merthogy van egy ígéretem valakinek, aki már nincs itt köztünk. A srác levette nyakából a sálat: ,,Ez ott volt Madridban. A tied!”

Nyakamban a sállal elmentem a lambratei temetőbe. Margarétákat vettem, alattuk volt a sál – mégsem szerettem volna úgy bemenni a temetőbe, mint a stadionba. Betartottam az ígéretemet! A sálat a fényképe köré tekertem. Zavarban voltam. Mikor állok fel, látom, hogy egy úr Inter-zászlót állít fel egy sírral szemben. Rám mosolygott. Sok fekete-kék szín volt a temetőben, de kezdeti zavarom, akkor változott vigyorrá, amikor egy felfújható Bajnokok Ligája serleget láttam egy síremlék angyalkájának jobbján.

Számomra ott volt a romantikus foci csúcsa.



A történet hőse és mesélője egy Paolo Rossi nevű színész.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://olaszforum.blog.hu/api/trackback/id/tr9316238486

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása