Aki látta a lelátón ülő, álló, tomboló arcokat, az tudja, hogy itt nem csak az történt, hogy az egyik BL-csapat elverte a másikat, itt – sajnos, ott – több ez a győzelem. Nápolyban még nem szokták meg, hogy a legrangosabb európai tornán csapatuk harcban áll.
Milánóban gondolom sokan voltak, akik laptopjukat kinyitották 7 körül, s látták, hogy jól állnak félidőben, lehet, hogy megállapították, hogy nagyon hideg van Moszkvában, aztán nyolc körül látték, hogy nyertek 2-3-ra. Még szép – mondták magukban, maguknak.
Itt viszont, mikor Hamsik bevágta a hosszúba, majd rá két percre a tarthatatlan Lavezzi buktatása után Cavani bevágta a büntetőt, akkor Nápolyban ünnep volt. Aztán nagy szorongás. Az első félidőben még nem akkora, de a második 45 perc csak arról szólt. Rossi, Nilmar és többi sárga mezes járatták a labdát, oda is értek a tizenhatosig, de a nápolyi lelkek megvédték De Sanctis kapuját. A beszállók is (Pandev, Mascara, Santana) egyből felvették az iramot, s így maradt a 2-0. A spanyol kommentátor szerint két tizenegyest nem kapott meg a Villarreal. Egyiket láttam, azt sokan megadták volna. Én nem! :) Ma nem.
Szerintem Cannavaro, Campagnaro, Zuniga, s Lavezzi óriásiak voltak. A többiek hatalmasak!
