A Juvét láttam hogyan tette ezt: meggyőzők voltak, de nem hibátlanok. Az biztos, hogy olyan csapat épül, amelyik nem egy sorral áll neki a feladatoknak; Quagliarella játszott Matri helyén, s meglepően jó volt ott is: gyönyörű fejessel döntötte el a meccset. Bonucci helyettesítését persze Chiellini oldotta meg, s az ő helyén De Ceglie kezdett, méghozzá úgy, hogy az ő beadásából szerzett vezetést a Juve. Bejött a balra Estigarribia is, bizonyítva, hogy van választék a balon, nem mint az ínség idején. Szépen focizott a csapat, lendületesen, Quagliarellát már említettem, Pepe is mindenre vállalkozott,... szóval ment minden majdnem, mint a karikacsapás. Majdnem minden. Mi nem ment?

 

Giaccherini és Del Piero a legnagyobb helyzeteket is elidétlenkedték, Giaccherini mintha feszült lett volna, a 10-es pedig mintha elbájologta volna. Aztán a sok támadójátékos miatt, miután oda volt a frissesség, a középpálya szellős lett, felborult az egyensúly, s bizony a Novara egyenlíthetett volna. Simán. Ez nem túlzás!

 

Conte kapcsolt, s ekkor hozta be Estigarribiát, méghozzá Del Piero helyére. Majd ezután jött Buffon, aki hatalmasat védett – emlékezeteset. Nyilván jobban fogunk emlékezni válogatottbeli csodáira, de aki látta a meccset, az alábbi videót, talán a Buffon legjei közé sorolja.

 

A Roma győzelme talán hoz némi nyugalmat Tottiékhoz, s Luis Enrique melózhat tovább nyugodtan. Szerintem ez a keret, ez a csapat képes arra, hogy sorozatban hozza a triplákat.

 

Szerintem Frajti nyert, mert senki nem szerzett úgy 7 pontot, hogy közte két telitalálat is legyen. Gratula neki is!