A címben említetteknél új edzők kezdik a munkát (Delio Rossi, Iachini – Ferrara és Cosmi helyén), de ezen túl is van újdonság. Talán a legfontosabb, hogy a nápolyiakat megrövidítették két ponttal. Egy másik, hogy tovább folytatódik a Cagliari stadionmizériája: most Parmában kénytelenek focizni a szárdok. A Juve örül a döntésnek.

Pescara-Catania. Engem meglepne, ha a Catania nem nyerne Pescarában, még úgy is, hogy Bergessio a csapat legeredményesebbje nem játszhat egy sérülés miatt. Statisztika... szerintem érdekes: az első félidőben 6 gólt szerzett az Etna alatti tizenegy, a másodikban 19-et. Uff! Megmondtam! Legrottaglie, az egyik cataniai vezér pedig azt, hogy Európában akarja látni a Cataniát!

Cagliari-Juve. A cagliari önkormányzat packázik – talán tényleg bajok vannak – az egyesülettel, s nem adott ki bizonyos engedélyeket a stadionhoz – érdekes, hogy már játszottak Serie A-meccset az új stadionban. Miután a trieszti pálya más okok miatt alkalmatlan a rendezésre, Parmában rendezik a Juve elleni meccset (talán, mert viszonylag közel vannak a szigethez). A Cagliariból Conti fog hiányozni eltiltás miatt, a Juvéból Chiellini sérülés miatt – egyelőre súlyosnak tűnik a kapitány sérülése. Talán három hónap is kimaradhat.

Inter-Genoa. Szépen, lassan formálódik ez az Inter! Stramaccioni rendszeresen három csatárral kezd: Cassano, Palacio, még előttük Milito, de a többiek közül is sokan támogatják őket – Guarin most eltiltott. A védelem is áll a lábán. Ranocchia bár még mindig képes elmamlaszkodni – vagy inkább elelegánskodni – bizonyos helyzeteket, de már látszik, hogy lesz egy jó kis nagy csapat. Előbb-utóbb mindenki megállapítja, hogy Morattiék nagyon jól igazoltak: Guarin, Pereira és Juan Jesus nagyszerű játékosok, de Garganóban is van még foszfor, dögivel.

Samp-Lazio. Azért ebbe a Sampba fektettek pénzt, s mégsem rózsás a helyzetük. Ezért volt szükség az edzőre, Delio Rossira. Nagy az összhang a Samp és Rossi között már évek régóta: Rossi a Palermo edzője volt, mikor a Samp kiesett, ráadásul a kiesés napján érkezett a szicíliaiakkal. A genovai szurkolók annak ellenére, hogy csapatuk kiesett, megtapsolták őket, mert úgy érezték, hogy mindent megtettek a kiesés elkerüléséért. Rossi azóta úgy gondolja, hogy edzője akar lenni ennek a klubnak. Tessék! A Lazionál minden a legnagyobb rendben, leszámítva, hogy Candreva eltiltott.

Toro-Chievo. A Chievo alaposan meglepte sajátjait is. Három meccs kilenc pont. Nehéz így folytatni, de a Torino ellen nem is lehetetlen. Ogbonna és Santana még csak bicegnek, tehát nem játszhatnak. A Chievo, ha lehet még harcosabb csapat lett, mint az előző években – eddig volt egy-két spíler –, de úgy néz ki megy ez nélkülük is. Kíváncsian várom, hogy Paloschi kezd vagy a Roma ellen győztes gólt szerző Pellissier kezd. Illetve még inkább érdekel, hogy már a jövőt építik-e, vagyis Paloschiban már megtalálták-e a kapitány örökösét, vagy még csak reménykednek benne.

Siena-Nápoly. Pár hete még úgy lehetett beszélni a nápolyiakról, mint a Juve kihívójáról, most pedig: pontlevonás, Cannavaro-eltiltás, vereség hazai pályán (Bologna 2-3), tegnap pedig – piove sul bagnato (hull az eső az ázott (földre)), mondja az olasz – a kupában is kiestek. Megint a Bologna verte őket, megint a Szent Pálban. Inler erre a fordulóra eltiltott. A Siena útjára engedte Cosmit, Iachini érkezett a helyére (korábban Chievo, Samp). A toszkánok kiesőhelyen, elsősorban a hat pont levonás súlya miatt. Legeredményesebbjük a 4 gólos, volt nápolyi Calaiò.

Atalanta-Udine. Színes, otthon erős csapatnak lehetett jósolni a bergamóiakat, ehhez képest semmi különös. Az Udinese pedig még eredményesnek is kinézett, ehhez képest csak Di Natale kiemelkedő – már megint. Azért nekik még meg kell adni az esélyt, hogy összeérik a Guidolin-készítmény. Láttam Fabbrinit a kupában, mintegy 30 percig, a kommentátorok sokat beszéltek róla, talán ő lehet Di Natale csatártársa. 22 éves, lendületes, ügyesen tartotta a labdát, ügyesen cselezett, ráadásul Diego a keresztneve.

Bologna-Párma. Két nápolyi győzelem a Bologna részéről, ez csak felvillanyozza az emíliaiakat. Nincs Di Vaio, de van Gilardino és mögötte két nagyon ügyes, kreatív játékos: Diamanti és a fiatal Gabbiadini. Azonban most veszélyes ellenfél érkezik a Dall’Arába: a Párma. Új erősségük az algériai születésű, honosított francia, sokszoros korosztályos válogatott Belfodil. Magas, de gyors, egyelőre 5 gólos.

Palermo-Firenze. Két nagyszerű védő: Munoz a hazaiaktól, Roncaglia a vendégektől hiányzik, mert eltiltott. Az a frázis jutott eszembe, hogy amilyen jól megy a Fiorentinának, olyan rosszul megye a Palermónak. Ránézek a tabellára: a firenzeiek negyedikek, a szicíliaiak hátulról negyedikek. A Palermonál kevesebb gólt (15) csak a Pescara lőtt (13).

Roma-Milan. Egyszer olyan is volt, hogy a Milan úgy volt bajnok (1994-ben), hogy 15 gólt kapott, 88-ban 14-gyel, két év múlva 21-gyel lettek elsők – most 22-nél járnak. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem csak a Roma védelmével vannak gondok. Én egy sok gólos meccset látok magam előtt. Aztán lehet, hogy az eltiltott Castan helyére beszáll De Rossi, s úgy rendbe teszi a Roma védelmét, mint annak a rendje. Az esélye megvan ennek is. Miképpen annak is, hogy Florenzi lesz az igazi Capitan Futuro. Mostanában csak egy biztos a Romában – persze ez túlzás –, hogy ki a Capitan Presente. Ő Totti!

Pescara-Catania
Cagliari-Juve
Inter-Genoa
Samp-Lazio
Toro-Chievo
Siena-Nápoly
Atalanta-Udine
Bologna-Párma
Palermo-Firenze
Roma-Milan