1.) Az olasztanár, ha azt látja az utcán, hogy: alkalmazza, azt úgy ejti: alkalmadza;
2.) Az olasztanár, ha szembe megy baráttal vagy ismerőssel, akkor az rámosolyog, s megjegyzi, hogy: bondzsorno vagy robibádzsó vagy, hogy dzsovánottó – az ő édesapja volt a Jován Ottó – vagy, hogy: berluszkoni;
3.) Az olasztanár, ha megfelelően átszellemül – vagy csak elfárad –, akkor a prosciutto crudóról Krúdy jut eszébe, a brodóról meg Bródy;
4.) Az olasztanár nem győzi hangsúlyozni, hogy az olaszban a q után nincs v, csak legfeljebb a tékvandóban;
5.) Az olasztanár, ki már régóta tanít ezerszer hallotta, hogy a che az cse, amire ő azt mondja, hogy csak akkor ejtjük úgy, ha Che Guevara a téma (s különben is Moldova megmondta, hogy Ave Mária és Ave Cézár nem testvérek);
6.) Az olasztanár, ha iszkes igéket tanít, akkor a maffia filmeket hívja segítségül: KÁPISI?;
7.) Az olasztanár képes elragozni a teszkót is: teszko, tesssi, tesse, tejámo,…
8.) Az olasztanárnak már százszor szegezték neki a kérdést, hogy: Na, hogy ejtjük a pizzát? Pizza? Picca? Pidza?;
9.) Az olasztanár mindig elmosolyodik mennyire bátran nyúl az olasz az angolhoz. Ebből születik: a mÁÁÁÁnádzser, killerádzsó, oelfár, s valamennyi esetben ott egy értelmetlen torokhangos magánhang;
10.) Az olasztanár, ha már nagyon fáradt, akkor az ágyikójában – alvás közben – belekezd, hogy: dá á, -tól –ig, dáááá áááá, -tóóóól, -ig, DÁÁÁÁ ÁÁÁÁ, -TÓÓÓÓÓÓÓL –IGGGG.
+1 De aztán másnap megint ugyanolyan élvezettel hallja, mondja, hogy: Dáááááj, vájjjj, forcá, SZU, SZU!!!!! KORÁDZSO!!!!!!! AVANTI, AVANTI!!!!
