Olasz fórum

Olasz fórum

Herceg, komponista és gyilkos – Carlo Gesualdo

2013. szeptember 20. - owlie

Nemrég referált mbemba ferrarai kalandjairól. Beszámolójában szó esett a város megkerülhetetlen történelmi családjáról, a d’Estékről is. Ennek kapcsán eszembe jutott egy e hónapban halála négyszázadik évfordulóját betöltő, különös és különleges személy. Az illető nem más, mint Carlo Gesualdo da Venosa (1560-1613), aki még a reneszánsz Itália korántsem visszafogott érájában is szélsőségesen drámai alaknak számított: a legmagasabb rangú arisztokrata volt, emellett ragyogó tehetségű, újító szellemű zeneszerző, virtuóz lantművész – valamint feleséggyilkos, megtört lelkű apa, s végül megbomlott elméjű, űzött, tragikus zseni.

Carlo Gesualdo gyakran volt vendége ennek a teremnek, szerzeményeit gyakran játszhatták itt (Ferrara, Palazzo Schifanoia, Hónapok terme)

schifanoia_1.jpgGesualdo Venosa hercegének és Conza grófjának született, feltehetőleg a Nápolyi Királyságban található Venosában; az édesanyja IV. Pius pápa unokahúga volt. A kor hagyományai szerint unokatestvérét, Donna Maria d’Avalost, a pescarai márki lányát vette feleségül 1586-ban. A házasság mindössze négy évig tartott. A herceg ugyanis 1590 őszén, vadászatból váratlanul hazatérve, nejét félreérthetetlen helyzetben, a hitvesi ágyban találta a fess Fabrizio Caraffával. Gesualdo szerelmi felindulásból ott helyben felkoncolta mindkettejüket, s bár nemesként mentesült a törvény alól, a bosszútól fűtött d’Avalos és Caraffa család elől vidéki birtokára menekült (a Caraffa család egyik leszármazottja, a  Habsburg tiszt, Antonio Caraffa sokat garázdálkodott a történelmi Magyarország területén).

A bujkálásnak végül művészi ambíciója vetett véget: 1594-ben Ferrarába költözött, hogy személyesen vehessen részt a város akkor legendás, pezsgő zenei életében. A herceg hamarosan nemcsak komoly hírnévre tett szert zeneszerzőként és lantszólistaként, de egy új feleségre is: ezúttal Leonorát, d’Este ferrarai herceg lányát vette nőül. A házasság azonban most sem hozott nyugalmat és boldogságot a számára – a zaklatott frigy okaként a korabeli pletykaforrások Leonora heves természete mellett Gesualdo megátalkodottságát is megemlítik. Amikor 1600-ban kisgyermekként meghalt a kisfiuk, a herceg végleg hátat fordított úgy asszonyának, mint Ferrarának, hogy gesualdói birtokára vonuljon vissza.

Élete utolsó évtizede teljes elzárkózásban, súlyos depressziós rohamokban, bűntudattól fűtött mazochizmusban telt (állítólag külön e célból tartott szolgájával ütlegeltette magát nap mint nap) – valamint szenvedélyes alkotásban. Gesualdo ugyanis amellett, hogy túlvezérelt karakter, sőt, később kétségkívül őrült volt, ugyanakkor valóban tehetséges és ötletekkel teli zeneszerző, a madrigál műfajának és a kromatikának egyik legnagyobb korabeli mestere, akit maga Torquato Tasso mondott barátjának, s bízta rá versei megzenésítését. Műveit azok a szélsőséges emóciók hatják át, amelyek a sorsát is meghatározták: vad szerelem, mély fájdalom, féktelen düh, tompa szomorúság, szent áhítat. 1613 szeptemberében teljes magányban halt meg a házában: Donna Mariától született fia, Emanuele közel egy hónap múlva talált rá apja holttestére. Lezárás- és tisztelgésképp hallgassunk meg tőle egy darabot, amelyben lelke bánatát öntötte muzsikába:

A bejegyzés trackback címe:

https://olaszforum.blog.hu/api/trackback/id/tr295521146

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Llychllyn 2013.09.20. 20:33:52

Madarat tolláról... Tasso sem volt százas:)
süti beállítások módosítása