Mindig örülök, ha bármi kapcsán szülőföldemről, Székelyföldről mondhatok valami szépet, jót vagy izgalmasat. Ezúttal inkább csak izgalmasat.
De most Olaszország, Toszkána! Tudni kell, hogy Toszkána sem csak napsütés és habos kávé. Ott is van és volt nyomorúság és vannak eltűnt életek, falvak, melyek ma is élhetnének. Ennek tudtában is meghökkentett a neten keringő Fabbriche di Careggine története, majdnem ugyanannyira, mint mikor először Bözödújfaluról hallottam. Fabbriche, mint a székelyföldi Bözödújfalu ma méteres víz alatt van.
Az olasz település esetében a pusztulás oka egyértelműen gazdasági okokra vezethető vissza, miközben Erdélyben felrémlik, hogy nem (csak) a pénzről volt szó. Előbb az erdélyi történet: katolikusok és unitáriusok lakták a falut, majd máig nem kiderített mozgatók miatt, ezeknek a székelyeknek nagy része úgy gondolta, szombatos lesz, vagyis zsidó szokások szerint élik majd napjaikat – zsidózóknak is hívták . Nem is volt ezzel semmi baj. Így történt ez a második világégésig, mikor a szombatosainkat – kevés kivétellel – koncentrációs táborokba hurcolták.
A falu végleges pusztulását Ceausescu diktatúra hozta. Víztározót építtetett a gazember. A lakosságot – egyértelmű többségükben magyarokat – kitelepítették. Többen azonban öngyilkosok lettek.
Az ezredforduló környékén jártam ott, elkeserítő látvány a falu fölött, illetve közvetlen közelében fürdőző emberek látványa. A település történetét Kovács András foglalta össze egy regényszerű könyvben, megpróbálva feltárni az események hátterét – köztük a székelyek szombatosságra térését is.
Ezzel szemben Fabbriche di Caraggine története nem hozott ennyi tragédiát. Gazdag falu volt sokáig, mert vas volt a közelben, amire sokáig nagy-nagy szükség volt. Később az energiára volt még nagyobb szükség. A gátépítés terve a fasiszta korszakban megszületett, de a kivitelezés 1947 és 53 között történt meg. A házak, a templom, az 1200-as években született szép település víz alá került. A falu lakosait egy szomszéd településre vitték, ott új házakat építtettek nekik. Azóta négyszer is láthatóak voltak az évszázados épületek, mikor a gát karbantartási munkáit végezték, s a duzzasztó által létrejött tavat leengedték.
Az alábbi kép innen való: http://angyalka.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=739344
Bözödújfalu közelében ma emléktábla áll:
,, "A tó fenekén Bözödújfalu nyugszik, 180 házának volt lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják. A diktatúra gonosz végrehajtói lerombolták, és elárasztották, ezzel egy egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át, egymást tisztelve, és szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius, görög katolikus és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma."
