Már-már évek óta gyakran előfordul, hogy egy-egy játékost kiszúrok magamnak, s hónapokon át figyelgetem őt, hogy mennyire igazolja várakozásaimat, néha okoskodásomat.

Ha olasz és fiatal (viszonylag fiatal) játékos, illetve beilleszkedés, akkor nyilván Balotelli a fő téma. Pedig nem csak róla van szó. Anélkül, hogy sokat keresgetnék a témában, két figura foglalkoztat most ezen a téren: Insigne és Ranocchia.

Insigne a Foggiában és a Pescarában, még a másodosztályban vonzotta magára az érdeklődők figyelmét, azóta volt egy átmenetinek tekinthető szezon, most pedig úgymond alapemberként játszik a Nápolyban. Véletlen írtam a szót, de erről van szó: játszik. A múlt fordulóban egy nápolyi ember társaságában néztem a Samp elleni meccset, s váratlanul ugyanúgy ostorozta Insignét, mint én. Insigne nagyképűen próbált cselezni, de csak ostobán belevezette a labdát az ellenfélben, kötényt akart kiosztani, de ugyanaz történt, trükkös megoldásokkal próbálkozott, de… A meccs végefelé ezer sikertelen kísérlet és elrontott egyszerű passz után, mégis felült a győzelmi szekérre, s a közönséget kezdte buzdítani, ahelyett magát szedte volna össze. Nem először fordult elő vele ez!

Insigne a Bajnokok Ligájában és a válogatottban is bizonyított nem egy meccsen. A legérdekesebb számomra az, hogy Benitez hogy nyúl a problémához: van-e bátorsága ahhoz, hogy a helyi kedvencet – Nápolyban született a derék Lorenzo – a vonalon kívülre tegye le egy időre. Egyébként Insigne gyakran focizott kimondottan jól a cserepadról érkezve. De az is lehet, hogy elég egy súlyos-súlyos négyszemközti beszélgetés. Nem hiszem.

A másik kiválasztott emberem Ranocchia. Ő az Inter védelmében tökéletlenkedik gyakran, ugyanakkor látványos szerelésekkel, remek ütemű beavatkozásokkal mutatja, hogy nem akármilyen lehetőségek vannak benne. A Bariban, párban Bonuccival remek belső védőpárost alkottak, de azóta nem sikerül a folyamatos kiemelkedő teljesítmény.

Megpróbál elegánsan játszani olyan pillanatokban is, amikor gyors és egyszerű beavatkozásra van szükség. Nem érzi, hogy kulcspillanatokban nem arra van szükség, hogy Baresihez hasonlítson (már bocsánat, hogy milános példát hoztam fel).

Szerintem – bár keveset nézem őket –, ezek a gondok alig-alig léteznek Angliában, Németországban, talán Spanyolországban. Lehet nem kellene ilyet mondanom, mert tényleg nem ismerem őket annyira. Feltűnő, hogy Olaszországban 25 környéki játékosok még mindig nem nőnek fel, pedig már kezdők régóta; olasz és európai meccsek vannak mögöttük.

Lehet, hogy a bamboccione jelensége az olasz fociba is begyűrűzött? Korábban már érintettük ezt a témát, itt!

Sokan kiosztanák már az aranyat a Juvénak! (én is) A Roma szerintem odaér a másodikra, de a Nápoly és a Fiorentina nagyot fog versenyezni a BL-t érő harmadikért. Mindkettőnek nehéz a feladata – de hát ők mennek a BL-ért – : szerintem a nehezebb dolga a néha remekül focizó Toro ellen szereplő toszkánoknak lesz (immár a gólkirályjelölt Rossi nélkül). A Nápoly viszont az ötödik Veronához megy. Ahhoz a Veronához, amelyik második a hazai meccsek alapján (8-0-1). Alig hiszem már, hogy az Inter rájuk felfuthatna, de mindenesetre itt a jó alkalom a zárkózásra hétfőn: a Chievo megy a San Siróba. Az a Chievo, amelyikben már nincs egy Luciano, Cossato, Marazzina, D’Anna, hogy feszültségeket gerjesszen a nagyok ellen.

A többiek küzdenek a kiesés ellen vagy valami komolytalanért. Szerintem.

1. Juve 49, 2. Roma 41, 3., Nápoly 39, 4. Firenze 36, 5. Verona 32, 6. Inter 31,... 16. Chievo 16, 17. Bologna 15, 18. Sassuolo 14, 19. Livorno 13, 20. Catania 13.

Gólkirályok lennének: Rossi 14, Tevez 11, Palacio 10,...

Szombaton:
Livorno-Párma
Bologna-Lazio
Vasárnap:
Torino-Firenze
Atalanta-Catania
Roma-Genoa
Verona-Napoli
Cagliari-Juve
Sassuolo-Milan
Hétfőn:
Samp-Udine
Inter-Chievo