Március 25. és 30. között Budapesten rendezték a szeniorversenyzők atlétika világbajnokságát – praktikusan ez a 35 éven felülieket jelenti. A vébé legsikeresebb olasz versenyzőjéről olvastam egy Corriere della Sera cikket, ezt foglalom össze!

Giuseppe Ottaviani tíz aranyérmet nyert Budapesten, ami önmagában keveset mond, hiszen nem tudjuk, hogy melyik számban mennyi versenytársa volt. Számomra sokkal érdekesebb az információ, hogy ez a bácsi – elmondása szerint – 50 éves koráig lusta volt és cigizett is. A verseny napjai alatt és utána sok-sok érdeklődés volt iránta, amúgy csendben teltek múltak el az évtizedek fölötte: szabóként dolgozott, édesanyjától tanulva a mesterséget és örökölve a klientúrát.

Hősünk 1916-ban született, a második világháborúban katonaként három évet szolgált, mint sofőr – bombázásokat is átélt Észak-Olaszországban –, amikor onnan hazajött, akkor tanulta ki a szabóságot. Utána volt az esküvője, Albával, aki most 90 éves. Három gyermekük van (Marzia, Matelda – ő maratonikat fut – és Paolo) és két unokájuk, ez derül ki a Corriere-interjúból, illetve, hogy: ,,70 évesen fedeztem fel a sportot, korábban semmit nem csináltam. Most minden második nap megyek le edzeni a fanói pályára, illetve edzőterembe (Fano az Adria partján van, 300 kilométernyire Velencétől). Az asztalnál mindent eszek és nem mondok le egy pohár jó kis vörösborról.” Ezen túl még elmesélte, hogy a kíváncsiság hajtja előre, ezért vásárolt magának számítógépet is.

És egy pár adat a világbajnokságon elért eredményekről: világrekordnak számít a hármasugrásban elért 4 méter 44 centije, Európa-csúcsnak az 1,83-as távolugrás-eredmény, a 0,82-es magasugrás-eredmény, illetve a 200 méteren elért: 1,56,32. Még egy adat: súlylökésben 5 méter 39-re repült a súly.

Giuseppe Ottaviani 1,70 magas és alig több 50 kilónál. Ez a test és főleg egy hatalmas szív hajtja előre tovább ezt a 97 éves embert. Isten éltesse!

A világbajnokságról és Tatos Istvánról, a verseny legidősebb magyarjáról itt lehet olvasni.