Róma, 1470. A Campo dei Fiori melletti Gallo sikátor egyik fogadójában ott ül a római elit. Képviselők, papok szövetkeznek, az asztal felett dől a bor, az asztal alatt dől a lé. Ott, a Locanda della Vacca félhomályában kacsint össze először a kurtizán és a kardinális. Vannozza dei Cattanei fiatal, okos mint a nap és mellé persze gyönyörű. Rodrigo Borgia ravasz és rámenős. Csak a vak nem veszi észre, mi készül... Az Urbs viszont prűd, álszent és botrányra éhes. Gyorsan terjed a hír, hogy Vannozza várandós. Rodrigo akkor már három törvényen kívüli gyermek apja, az anyjuknak a nevére sem emlékszik. De ez a nő most más, megvan benne az a... mi is? Vagy csak szerelmes a bíboros?

Hamar készen van a terv: Domenico Giannozzo kapja a férj szerepét. Csilingelnek a tallérok, a mellékszereplő lelkesen asszisztál a kismama körül, majd megszületik Giovanni...

Domenico, a kamuférj halálával (ne firtassuk) ér véget az első fejezet. A szépasszony özvegy, így Rodrigo még a második gyerek megszületése előtt új férjet keres: Antonio da Brescia vállalja a feladatot. A forgatókönyv szinte azonos az előzővel. Megint fiú, a férj pedig megint balra el... Hogy ne torkolljon unalomba a történet, a másodszülött kisfiú, Cesare mögött rendre összesúgnak, mert Rodrigo halálos ellenségére, Giuliano della Rovere bíborosra (későbbi II. Gyula pápa) hasonlít. (Ejnye Vannozza!)

Újra indul a casting, a harmadik férj Giorgio della Croce, kiváló pedigrével és hatalmas vagyonnal. Mondhatnánk, hogy milyen bátor férfi, de csak az apostoli titkárságra hajt. A házasság egyelőre hosszabbnak ígérkezik mint az előző kettő összesen. Vannozza a férje mellett igazi üzletasszony lesz, adja-veszi a palotákat, vérében van a biznisz. De az idillbe megint belekelepel a gólya. (Szegény Giorgio della Croce!) Kislány születik, Lucrezia, aki később "VI. Sándor pápa kedvenc gyermeke" néven vonul be a történelembe.

Porszem kerül a gépezetbe, mert - egyelőre - Giorgio férj él. Rodrigo és Vannozza között viszont már nem szikrázik a levegő, bár a nő újra teherbe esik, hogy ki Joffre apja, azt a történészek máig vitatják. A bíboros magáénak ismerte el.

Vannozza áll előttünk!

Giorgio vigasztalja a mellékvágányra tett Vannozzát. Ezzel el is helyezi a pecsétet a saját halálos ítéletén. Még megéri, hogy a nő megszüli közös gyermeküket, Ottaviót, de nem sokkal később őt is és Ottaviót is kiírják a történetből.

Rodrigo rutinosan, negyedszer is férjhez adja: Carlo Canale a betűk varázslója, ragyogó szellemiségű, tudós ember.

Még az első sorból nézi szeretője pápai beiktatását, de nem messze tőle már ott ül Giulia Farnese, a hamvas bőrű fiatal lány nincs még 20 éves sem.

A sors olykor keményen büntet: Vannozza sorra temeti el gyermekeit, csak Lucrezia éli túl anyját néhány hónappal. Élete utolsó éveit vezekléssel tölti, vagyona nagy részét szétosztja. A Santa Maria del Popolo templomba temetik. A templomot később lerombolják, a sírt széthordják, csak a sírköve marad meg.

A ház, amit egykor Giorgio della Croce-től kapott "jegyajándékba" mai napig ott áll Róma közepén. Alatta sötét árkád, átvisz a San Pietro in Vincoli bazilikához. Oldalán borostyán szalad felfelé.

A Campo dei Fiori mellett pedig még látható a Locanda della Vacca bejárata, ahonnan a középkori teleregény elindult. Útikönyvek nem nagyon említik, tábla sem jelzi, a vicolo del Gallo 13 alatt keressétek.