Deledda azért is érdekelt, mert Nobel-díjas, de most inkább azért vettem le a polcról a L'edera (Borostyán) című könyvét, mert az elmúlt hetekben egyik tanítványommal folyton Szardínia volt a téma. Érdekes világ. Most az jut eszembe, hogy így jellemezzem: Szigetebb Szicíliánál is!

Ezt a regényét sok-sok évvel Nobel-díja (1926) előtt adták ki, 1907ben.
Ha Grazia Deledda, akkor Szardínia, így emelegetik az írónőt! De ez nem azt jelenti, hogy szülőföldjének szeretete nélkülözte volna a kritikus szavakat, a szárd embereket, a maradiságot. Annesának, a regény hősének gyakran kell megküzdenie a vének pletykáival, a templomból őt is, mást is megszóló pappal (Prete Virdis - igen, a Milan csatárát is így hívták). De ezek semmik, ahhoz képest, amit a Annesának a sorsával kellett küzdenie. A küzdelem önmagáért is történik, de leginkább az ót befogadó családért, szerelméért, a tehetetlen Pauluért.

Ölni fog, melyből feloldozást nyer, úgy hogy elmegy a faluból, szolgál és sok évvel később tér vissza, miután a család visszahívja őt.

Ajánlom a könyvet azoknak is, akik szókincsüket bővítenék (nem annyira tajjelegű, mint pédául Camilleri szicíliai írásai), akik a nem is olyan régi szárd társadalom alapjait szeretnék megismerni.

Illetve a természetet, mert megmarad az is, hogy Deledda, amit végtelenül szeretett az a szárd természeti táj.

Így! :)

L'Edera, Acquarelli, 1996, 240 oldal.

 Többek között ott a Nobel-dÍj átadása is!