mbemba egy lassan 3 éves kislány édesapja, így jobban megbecsüli szabadidejét, mint mondjuk 10 éve. Sokkal jobban. Hogy posztot írjon, ahhoz sok minden kell. Roberto Baggióra szívesen szánok félórát, mert ez a zseniális focista sokkal többet adott annál, hogy ennyivel ne adózzak neki. Roberto Baggio ma 50 éves!
A Gazzetta fotóján a Vicenza játékosaként.
Mi maradt meg fejemben erről a játékosról? Hogy zseni volt! És hogy elteltek hosszú-hosszú évek, amikor az olasz válogatott, a Juve, az Inter és a Milan meccsein főleg tőle vártuk a varázst, illetve, hogy ez a jóember folyton vitába áll a játékrendszerekkel és ezáltal az edzőkkel, főleg a folyton villogó szemű – egyébként tényleg zseniális – Sacchival. Nekem egy Lippi-féle történet ugrik be: a későbbi világbajnok (sokat mond a tény!) edző egy figurát akart gyakoroltatni edzésen, mozgások erre, mozgások arra és amarra, elmozgás, keresztezés, biztosítás hátul, satöbbi, ő azonban egy 60 méteres passzal gólt lövetett, talán Vierivel. Mindenki ámult-bámult, majd tapsolt, Lippi azonban gyorsan az öltözőbe küldte a 10-est.
Emlékszem arra is, hogy rengeteget volt sérült a nagycsapatos években. Talán nem véletlen. És akkor jött a Bologna és a Brescia. Két emberléptékű város, emberléptékű klubokkal. Addig csak bámultam Baggiót, onnantól tiszteltem és tisztelem máig. Alázat, szelídség volt látható és valami mérhetetlen klasszis villogott hétről-hétre.
Hogy ez a békesség honnan származott? Volt, aki szerint buddhista hite miatt volt ez a hozzáállás. Egy korábbi csapattársa mesélte – szerintem a buddhista választás előttről – a tényt, hogy Baggio a kora reggeli edzések előtt rendszeresen szakított időt az imára.
Tény az is, hogy Foci olasz módra könyvem nagyinterjújának alanyát keresve, a játékosszövetség intézőjével telefonon beszélgetve tudtam meg, hogy Baggio és Gentile (a 82-es világbajnok) azok a sok-sok játékos közül, akik rendszeresen segítőkészek. Akkor hosszabb időre Argentínába ment emberünk, így maradt Gentile.
Visszatérve Baggióra, az első gól, amelyik eszembe jut tőle, az a 90-es vébén a csehszlovákok ellen lőtt nagy szerű alakítás, amikor félpályáról indulva a nagydarab cseh és szlovák védők sózsákként dőlingéltek cseleitől, ő pedig belőtte. Utána jött még több száz gól.
Örülök, hogy láthattam Baggiót, így kívánok neki további, egészségben töltött éveket!
Az említett gól: