Több mint két hónapnyi tanakodás, érvelés, kötekedés, egyeztetés után úgy néz ki, létrejöhet az olasz kormány. Egyáltalán nem biztos még, hogy így lesz, de tény, hogy Di Maio, a választásokat megnyerő 5 Stelle (Öt Csillag; 33 százalék) vezére és Salvini, a Lega, korábban Lega Nord (Északi Liga) első embere arról tárgyalnak, hogyan lehet végre kormánya az országnak.
Érdekes és számomra örömteli – ha így van –, hogy Salvini így vállalja azt, hogy Berlusconit távolabb löki magától. Aztán persze lehet, hogy az öreg róka (ez a legkevesebb, ahogy őt minősíthetem) továbbra is befolyásolni fogja, de legalábbis próbálja jobbos barátját (egyelőre úgy tűnik, a Fratelli d’Italia és Meloni asszony pártja is tárcát, de legalábbis fontos pozíciókat fog kapni). A választás utáni első hetekben ugyanis már felmerült a Salvini-Di Maio páros esélye, mire Berlusoni rögtön kardoskodni kezdett – akkor még sikeresen – a jobboldali koalíció kormányzása mellett (együtt 37 százalékuk van).
Én örülnék ennek a két ember együttműködésének azért is, mert létrejöhetne egy masszívabb Észak-Olaszország és Dél-Olaszország közötti együttműködés. Salvininek fontos ugyebár az Észak, Di Maio pedig déli származású fiatalember (Avellino,1986).
Di Maio a képen (TheItalianinsider)
A kívülállók persze nem rokonszenveznek Di Maio és Salvini ötletével. A PD (Partito Democratico) aggódik, sőt már olyat is mondott, hogy veszélyesek az egyezkedők (a magukban vívódó, egymással küzdő demokraták részéről Renzi, volt miniszterelnök és Martina pártelnök is egyetért ebben). Talán arra gondolnak, hogy egy Unió-ellenes kormány áll össze. Az biztos, hogy úgy tűnik az emlegetett kettősnek fontosabb Milánó, Róma és Palermo, mint Brüsszel. Például a migráció kapcsán változna az olasz álláspont és hozzáállás.
A napokban tehát eldől, hogy az eddig kormányzás közelben nem levő Di Maio és Salvini bevállalják-e a közös kormányzást, és ha igen, valóban tudnak-e új és friss energiákat hozni az olasz életbe.
