„A győzelem nem fontos. A győzelem az egyetlen dolog, ami számít.” (Giampiero Boniperti)
Mert a győztesekre emlékszünk, a többieket általában elfelejtjük. Talán a nagy bukások még, azok maradnak meg, mint sajgó sebek. Az elvesztett döntők, a kihagyott helyzetek, az ablakon kirepülő tévék. Ám a győzelmi mámort nincs ami kiradírozná, nincs ami felülírná.
1955-ben Firenzében kezet fog Giampiero Boniperti és Grosics Gyula, vagyis a két csapatkapitány (mbembáé az aláírt kép)
Olaszországban mindenki tudja, hol volt, mit csinált 1982. július 11.-én, azon az estén, amikor legyőzve a németeket, világbajnok lett az olasz csapat. (Ezen a VB-n a magyarok 10-1-re szedték szét a salvadoriakat, hát szerelmesúristen, mikor lesz megint legalább ilyen válogatottunk?!)
Szóval az olaszok nyertek, az elnöki géppel vitték haza őket, a trófea ott figyelt az egyik kisasztalon, az utat végigkártyázták (laposra verték a pipázó Pertini elnököt), legendává nőttek és nincs azóta olyan beszélgetés, amiben ne kerülne szóba az a világbajnokság.
’86-ban az argentinok győztek. (A németek meg vesztettek, megint.) Eltelt több mint 30 év, az argentin ikon, Maradona, már képtelen egy értelmes tőmondatot kinyögni, de ha a világbajnoki döntőről kérdezik, felszáll a fehérporos köd, tisztán felidézi a meccs összes másodpercét és könnyben úszó szemmel mondja: „Azért akartam nyerni, hogy büszke legyen rám az édesanyám”. (A Keresztapa óta tudjuk, „a család, Santino, nincs attól fontosabb!”)
’90-ben aztán végre egy német fiú visszaszerezte az egyesülni készülő Németország becsületét. Rómában történt. Brehme úgy varrta be a tizenegyest, hogy szegény argentin kapus, Goycochea talán még most sem dolgozta fel. Idén tavasszal Andreas Brehme visszatért az Olimpicoba és a kapu előtt emlékezett arra a gólra. Sokat változott. A Bundesliga-frizura már a múlté. Megemberesedett. Csak a tűz a tekintetében, az ég ugyanúgy, mint 28 évvel ezelőtt.
Persze ’82 előtt és ’90 után is voltak győztesek. Minden szurkoló őriz a szívében legalább egy diadalt. A FIFA szép filmet csinált az elsőkből. Megkeresték a legnagyobbakat, Paolo Rossitól Pirloig sokan sorolják az emlékeket, meglett férfiak tekintete téved a távolba, küzdenek a könnyekkel, ahogy életük legszebb napjáról mesélnek.
Lesz idén is konfettieső, tűzijáték, ünnep. Vándorol a csillogó aranytrófea tovább. Egyre nehezebb a súlya, annyi történetet, annyi felejthetetlen pillanatot őriz. És tudjuk, csak a győzelem számít…
Giampiero Boniperti nem emelhette magasba, neve mégis ott a 100 legnagyobb focilegenda között. Többszörös olasz bajnok, kupagyőztes. Ma ünnepli a 90. születésnapját. Buon compleanno, signore! Vigyázzon még rá az Isten sokáig!
