Eddig, ha olasz csodalevélre gondoltam, akkor a Petőfi-fordító Cassone levelezése volt, ami elsőként eszembe jutott. Viszont, amióta megismertem ezt az 1973-ból ránk maradt levelet, talán változik a sorrend.

Levél, de itt mégsem szép szavakról, fogalmazásról van szó, ilyen vagy olyan mondatfűzésről, hanem kis, gyermeki tisztaságú rajzokról, melyekkel az otthon maradt írástudatlan, szicíliai feleség elmeséli immár négy éve idegenben (Németországban) dolgozó szintén írástudatlan férjének, hogy otthon zajlik az élet és minden rendben.

Hogy a levél nem kallódott el, az Gesualdo Bufalinónak köszönhető, aki ezeket a rajzokat olaszra fordítva egy könyvet publikált La luce e il lutto (A fény és a gyász) címen. Megfejtésében ez szerepel, körülbelül:

,,Szeretlek! Szomorú vagyok, hogy előző levelemre nem kaptam választ. Szántottunk, 150 ezer lírába került, az olívaszüret is megvolt. A pap meggyőzött, hogy a kereszténydemokratákra szavazzak, a kommunisták (ott a sarló és a kalapács!) nagyot buktak. Közeleg Karácsony, együtt leszünk! Ölellek én és három gyermekünk! Örök hűséggel szeretlek!"