A világ sok-sok sajtóterméke közölte azokat a képeket, amelyek Nápolyt,

mint a szemét birodalmát mutatták be. Hihetetlen képeket láttunk. Mellbevágó volt, hogy a meseváros nem látszott ki a szemétkupacokból, és alig volt hihető, hogy attól egyhamar meg lehet szabadulni.

 

Sokan legyintettek – köztük jómagam –, vigyorogva, hogy: nehogy mán pont Berlusconi legyen az, akinek ez sikerül. Márpedig manapság ismét rend van Nápolyban – mármint, ami a szemetet illeti.

 

És az is tény, hogy ezt viszont a nagyvilág médiái nem hozták mindenki tudtára (még a Foro Italiano is csak most foglalkozik vele:)

 

Hogy honnan a bizonyosság, még akkor is, ha nem voltunk a helyszínen, és nem jártuk be Spaccanapolit, Vomero, Mergellina, Posillipo uccáit? Egy újságíró, pontosabban Giorgio Dell’Arti kíváncsi volt a helyzetre – innen odafigyelni a módszerre –, és felhívta újságíró kollégáját, hogy tájékozódjon. A barát, Mario Orfeo, a nápolyi Il Mattino első embere segítőkész ember lévén feltette egy helikopterre egyik újságíróját, Pietro Teccagnolit, mondván, tegyen már egy ellenőrző körutat a magasból. Teccagnoli pedig, mikor befejezte a röpködést kijelentette: Nápolyból eltűnt a szemét, és nem csak a központból, hanem mindenünnen.

 

A miniszterelnök pedig bejelenthette –, és ezt nem bízta szóvivőre: ,,58 nap után ismét tiszta Nápoly!” (történt ez a 2008-as év júliusának, 18ik napján). Természetesen az időszámítás az új kormány munkába állásától kell számolni.

 

Logikus lehet felvetni a kérdést: Miért sikerült Berlusconinak, és Prodinak nem? Az új Presidente két, Nápoly közelében lévő hulladéklerakót és hulladékmegsemmisítőt indított be újra, illetve nem zárt be egy bezárásra ítéltet. Ráadásul újraindultak a Németországba szemetet vivő vonatok is (öt vonat ment hetente, valamennyi alkalommal több ezer tonna szeméttel). És hát Piemont, Lombardia, Puglia és Veneto is fogadott nápolyi fuvart.

 

Ezzel szemben Prodi azzal próbálkozott, hogy kéréssel fordult a régiókhoz, akik nem siettek a segítségére, illetve a Vezúv alattiak segítségére: Szardínián, majdhogynem lázadás tört ki, mikor meghallották a jó hírt. Berlusconi pedig bevonta a sereget is az ügyintézésbe.

 

A leglényegesebb pedig talán az, hogy az olaszok miniszterelnöke eltökélt volt, tudta mindenáron megoldja ezt a kérdést, így pedig az egész kormány ott állt mögötte, ami így a ciklus elején még csak-csak természetes.

 

Azt azonban hozzá kell tenni, Orfeo szerint, hogy egyelőre csak a szükséghelyzet van megoldva, ugyanis a város és a régió egymaga továbbra is képtelen megoldani egy hasonló helyzetet. Az említett vélemény az, hogy három év kell ahhoz, hogy ki lehessen jelenteni: újra nem fordulhat elő az, ami megtörtént!

 

Újrahasznosítókra van szükség, amikre ígéretek már vannak, és köztük, sajna, teljesíthetetlennek látszók is.

 

 

Pár hónapja így nézett ki a város: