Scolari alaposan melléfogott: egyes olasz források szerint, arról intézkedett, vagy csak beszélt, a meccs előtt, hogy a májusi, római BL-döntőbe jutva, melyik szállodában fognak lakni az Örök Városban. Brazil betegség ez? Vándor Kálmán hasonló brazil virtusról írt az 1938-as vébé kapcsán. Akkor is ráfizettek a dél-amerikaiak.
Spalletti eléggé vidám :))
Némiképp érdemtelen a Chelsea-vel kezdeni az összefoglalót, mert az est a rómaiké volt. Bár, a BL-sorozat elején vagyunk, mégis ez egy olyan győzelem, amelyet évek múlva is lehet emlegetni: Emlékszel, előtte a Roma gyalázatos volt – tudod, mikor azt a szimpi kopaszt, ki akarták rúgni – aztán jött a Chelsea – mit Chelsea – jött Vucsinics és olyan gólt rúgott, hogy előtte kábé 60 métert sprintelt a labdával.
De röviden foglaljuk össze: a Chelsea ezúttal nem a letámadást választotta a Roma ellen, hanem az egyérintős passzolgatást – nem is csinálták rosszul (a meccs végén a labdabirtoklás: 37-63%); a hazaiak meglepetése azonban eredményesebbnek mutatkozott: Cicinhót kezdőbe tették és a brazil hálás volt, szép elfutásokkal, beadásokkal jeleskedett. Egy ilyen beadása után Panucci – Vucsiniccsel a legjobbak voltak – érkezett és 1-0 (33. perc). Aztán Totti és Brighi kavart a tizenhatos előtt, mikor a lehelyezett labdára jött nagy garral Vucsinics és nagy gólt bikázott Cech kapujába (47.). A harmadik gól volt, az igazi mestermunka: Mirko Vucsinics eddig tett csodadolgokat, de ez… Mintegy hatvan métert sprintelt a labdával az angol kapuig, közben cselezett is és a végén behelyezte (57.). Nehéz lesz feledni! Terry ismét gólt szerzett, de ez keveseket érdekelt.
Vucsinics mondandója nyilván érdekes egy ilyen meccs után. Lássuk! ,,Itt értettük meg, hogy nagycsapat vagyunk. Most megyünk Bolognában és nyernünk kell ott is. Valami eddig nem ment jól, edzünk és lassan-lassan javulunk.” A montenegrói az összeállításról is mondott pár szót: ,,Első alkalommal játszottunk úgy, hogy Tottinak voltam párja elől (olaszul: játszottam Totti körül – mbemba). Ha 4-3-3-at játszunk, akkor is nyerünk!” A montenegrói elmondta, hogy 18,30-kor tudta csak meg a felállást.
Spalletti, aki a harmadik gónál ott volt a játékoskupac tetején ezt mondta: ,,Az természetes, hogy egy pár játékossal beszélni kellett, de a pályán jönnek ki a különbségek, ha olyanok vannak a pályán, mint De Rossi, Perrotta, Brighi. Ezzel az állással, ezzel a győzelemmel, nagyon remélem kapunk egy lendületet.”
Szükség van a lendületre, hiszen 17. a bajnokságban a tavalyi második. De mi ad lendületet, ha nem ez a diadal?
Doni; Panucci, Mexes, Juan, Cicinho; Perrotta (Taddei 71.), De Rossi, Brighi; Pizarro; Totti (Baptista 61), Vucsinics (Riise 87.).
Zampa közvetítésében:
