Érzésem szerint, a Nápoly mérföldkőhöz érkezett: az eredmények jönnek, alakul egy közepesnél jóval jobb csapat, amelyik már sok mindenre ácsingózhat. A kérdés az, hogy megtartják értékeiket és magasra törnek, vagy eladják játékosaikat, hatalmas üzleteket kötve. Mit akar az elnök: businesst vagy a városnak adni valamit?
Merthogy az üzletkötésre itt a lehetőség! A Gazzetta dello Sport szerint, a játékosok krémje most – összességében – a háromszorosát éri, az idény előttinek. És nem csak Ezequiel Lavezziről van szó: ott van például a szlovák Marek Hamsik is, aki még mindig csak 21 éves. Érte őrültségekre lenne képes az Internazionale, pontosabban Massimo Moratti. Azonban a milánóiakra könnyen lehet, hogy ráígérnek az angolok, akik szintén nagyon akarják a pozsonyi Slovanból indult középpályást. Őt, 5 és fél millió euróért vette a Napoli és most 30 millióról beszélnek a focipiac muftijai. Hamsik 17 évesen már Serie A-meccset játszott a bresciai csapatban, ahol később együtt játszott Vass-sal és Feczesinnel. Aztán a fiatal szomszéd mellett ott van a védő Fabiano Santacroce (Szentkereszt Fábián), akit a Gazzetta szerint nem csak manchesteri United, de a Barcelona és a Real Madrid egyaránt szívesen látna a soraiban. Amúgy, a 22 éves védő, brazíliai születésű (kisgyerek kora óta él Itáliában), szintén a Bresciából jött a Vezúvhoz, és Lippi is lát benne fantáziát, hiszen utóbb már kerettag volt a válogatottnál. A másik sok-sok milliós érték Gargano. Walter Garganónak szintén van olasz útlevele, ő azonban 24 évesen már meghatározó játékosa az uruguayi válogatottnak, egyébként pedig, a bolgárok által alapított Danubio (Uruguay) neveltje.
Ők tehát azok, akik eladósorba jutottak, meg még néhányan, mint: Germán Denis, vagy például Christian Maggio.
A fiatalok mellett van egy tapaszalt sor is (Marcelo Danubio Zalayeta, Gennaro Iezzo, Samele Dalla Bona), akikre mindig lehet számítani, ők azonban aligha jelenthetnek nagyon komoly tételt a megtartás szempontjából.
A nápolyiak elnökének, Aurelio De Laurentiisnek tehát most el kell döntenie: üzletet akar, vagy a városnak szeretne adna valamit. Egyelőre úgy tűnik, hogy az utóbbi lehetőséget választja a tehetősnél is tehetősebb filmproducer. De Laurentiis 2004-ben vette át a nápolyiakat, melyet, ha minden igaz, feleségével (Jacqueline) és gyermekeivel (Luigi, Valentino, Edoardo) vezet. Tény, hogy ilyeneket mondott a fönti játékosokról: ,,Marad mindenki és kész vagyok újabbakat Nápolyba hozni!” Úgy tűnik, hogy a presidente olyan ember, akinek lehet adni a szavára. Korábban, volt, hogy szembement az utca, a terek és némely hozzáértő véleményével: ,,Mi tehetségeket keresünk, akik nálunk továbbfejlődnek, nem csillagokra van szükségünk, akik megbonthatják az öltöző egységét!” Ez akkor volt téma, mikor két idénnyel ezelőtt, Cassanót követelték tőle – aki, tegyük hozzá, hogy ismét nagyszerű, ráadásul szelídebbnek is tűnik.
Így sem lehet könnyű fenntartani a fiatalok között az egyenlőség érzetét: Lavezzi például nemrég azért kellett, hogy lemondjon egy adidas reklámról – és sejthetőleg, némi pénzről –, mert a nápolyi egyesület által kötött szerződések ezt nem tették lehetővé.
A közönség, a nápolyi nép pedig ismét izgatott, ismét bátran álmodozik, van 23 ezer bérletes, ismét 50 ezer fölött járnak meccsre. És ha idén nem jön össze semmi komoly, és amennyiben az elnök is úgy akarja, akkor még egy Cannavaróval a fedélzeten talán lesz konkurenciájuk a kiváltságosoknak a következő évekre. Merthogy a világbajnok Fabio azt mondta, hogy szeretne öccsével, Paolóval, Nápolyban focizni, nem csak focizgatni. Most pedig itt az ideje ennek is!
