Beltelt a pohár! Elegük lett a szicíliaiaknak és azt mondták: ,,Basta!” (Elég!)
A lényeg az, hogy 40 szicíliai polgármester összefogott, levelet írtak, meg tiltakoztak, mondván, hogy: az nem lehet, hogy Palermóból Cataniába – vagy fordítva – egy vonatút, vagyis 210 kilométer 5 órát tartson. A tiltakozásnak az is része volt, hogy maguk is vonatra szálltak és Cataniából Palermóba utaztak. 10,40-kor szálltak fel a szerelvényre Cataniában és 15,30-kor futottak be Szicília fővárosába. Érkezésükkor megmondták, hogy busszal teszik meg a távolságot hazafelé és a várható menetidő 2 és fél óra lesz.
Nem ez a szicíliai gyors
A helyiek egyébként a Bologna és Milánó között közlekedő Frecciarossa (Vörös Nyíl) nevű járat után átkeresztelték saját járatukat Frecciarottára (Törött nyíl).
Catania tartomány vezetője egyébként azt mondta, hogy 20 millió euró kellene ahhoz, hogy a vonatok fele ennyi idő alatt tegyék meg a Catania-Palermo távot.
A járat lassúságának természetesen megvan a maga oka. Először is, nincsenek párhuzamos sínek. Másodszor pedig, amikor létrejött a két nagyvárost összekötő sínhossz, akkor az a kis városokat összekötő helyi vasutak egyesítéséből született. Most tetézte a bajokat, hogy a rendkívül rossz időjárás miatt gyakran kellett időszakosan lezárni bizonyos útszakaszokat.
Idetartozik kicsit, hogy az 1870-es években a székely Bodola Lajos (Ilinsky álnéven élt hosszú ideig Itáliában) – Gábor Áron egyik segítője az ágyúöntésben – főmérnökként vezetett Szicíliában, illetve Kalábriában vasúti építkezéseket.
