Azt, hogy mi kell a hosszú élethez azt csak sejtjük: nem jó a sok stressz; jó, ha jó a kaja; legyen munka, ameddig kell és legyen jó környezet, vagyis barátok meg zöld. Mindez sok helyütt a világban nincs az asztalon. Olaszországban ez több helyen is adott.
Rovereto egyike azoknak a gyönyörű városoknak, amelyeknek se szeri se száma Olaszországban. Egyvalamiben azonban most első lett közöttük: Roveretóban él a legtöbb százéves. tízen voltak 2008-ban, de idén, ha a Jóisten is úgy akarja, huszonheten töltik be a századikat.
Rovereto központi piazzája
A Trentino Alto-Adige tartományban fekvő Roveretót 37 ezren lakják. Itt a hegyek már szelídülnek, vagyis nem a nagyhegyek között van a kisváros, de azért tud igen zord is lenni az idő. A tiszta levegő bizonyára kellett ahhoz, hogy Anna Francescatti megérhesse a százhatot. A férfiak között Giovanni Viglione a legidősebb, ő 1907. január 2-án született. A város honlapjára írt cikk szerzője megjegyzi, hogy az idős hölgyek nevei a régmúltat idézik fel, merthogy őket úgy hívják, hogy: Clorinda, Olimpia, Filomena,… Olga.A nők és a férfiak közötti arány 21-6 a gyengébbik nem:) javára.
Férfiak, elkeskenyedni azonban nem szabad, mert nem szentírás az, hogy a nők élnek tovább, erre van példa Olaszországban is, pontosabban Szardínián.
Különben, az eddigi hírek arról szóltak, hogy ott, vagyis Szardínián élnek a legidősebb emberek – tudtommal egész Európában. Szóval, ott a szigeten, egyes esetekben a nő-férfi arány – a százéveseket illetően – a férfiaknak kedvez.
Ott is, inkább egy Silanus nevű kisfalura összpontosul a figyelem. A falvat kétezer-négyszázan lakják és már hosszú ideje itt van a legtöbb száz éven felüli és ott az arány 2-1 a férfiak javára (egyébként a nagyvilágban 4 az 1-hez nyerik a nők ezt a párharcot).
Silanus falva dombvidéken van és 437 méterrel a tenger fölött, távol a nagyvárosoktól, szóval a tiszta levegő itt is biztosított. Tudósok és nagy tévétársaságok látogatják a falut, kutakodnak a titok után. Volt már ott a CNN, a BBC, a National Geographic és bemutatták a csodát. Tudósok érkeztek Németországból, Svájcból, Dél-Koreából, a sassari egyetem az AKEA program (a chent’annos szárd köszöntésből eszkábált betűszó) keretében szintén kutatja a jelenséget, de az eredményeiket nem ismerjük. Ehelyett a polgármester beszélt az Intrage nevű on-line újságnak.
Így látják felülről Silanust
.jpg)
Megkérdezték a sindacót, hogy a klíma, az étkezés, az életforma lehet-e az oka a sok-sok évnek. Természetesen azt mondta, hogy mindegyik tényezőt hasonló fontosnak gondolja. Hozzátette azt is, hogy a többségük otthon élte le életét, hosszabb távollétre csak egyikük esetében emlékszik. Az illető 10 évet élt Franciaországban.
Az újságíró a lényeghez megpróbált úgyis közelebb jutni, hogy rákérdezett mi az, ami összeköti ezeket az embereket. ,,Egyszerű emberekről van szó, akik szeretnek élni, egészen egyszerűen élni. Mindegyikük sokat dolgozott, többen közülük nyolcvan éves korukig, de fontos, talán a legfontosabb, hogy a közösség, mint falu, mint család működik. Sok a testvér, az unoka, a dédunoka. Soha nincs egyedül senki, nem zárják őket otthonba."
,,Silanusban, a faluvezetés milyen figyelemmel kíséri a százéveseket?” – szólt a kérdés. Hatalmas ünnepet rendezünk, annak, aki betölti a százat. A család fogad mindenkit, az ünnepen pedig részt vesz mindenki: rokonok, a közösség, a községvezetés is, külön ajándékkal.
