Rögtön az elején egy gyönyörű előreívelés után Grossi gólt rúgott, szabályosat. Utána – nem a meg nem adott gól következményeként, hanem egész egyszerűen a technikai tudásfölény miatt – a brazilok átvették a kezdeményezést, komoly fölényben játszottak. Ráadásul a védelem vagy lassú volt, vagy figyelmetlen, de az biztos, hogy nem volt rendjén (a legegyértelműbb jel erre Cannavaro figyelmetlensége). Az első brazil gól pedig nyomatékosította ezt. A második pedig teljesen egyértelművé tette.

 

A négy csere a félidőben talán azt jelezte, hogy Lippi nem egészen elégedett. A cserék pedig mozdítottak is a szekéren. A brazilok továbbra is csodálatosan fociztak, de Toni helyzetbe tudott kerülni – nem is egyszer. Gólját jogosan nem adták meg. Másszor Julio Cesar védte két-három méterről kapura pöckölt labdáját. A brazilok örömfocit mutattak, gyakran joggal, néha indokolatlanul pedig sikítoztak egy-egy belépő után. Ronaldinho olyan könnyedén játszott, mint még Olaszországban soha. Gól nem esett több, de a játék élvezetes volt mindvégig: Brazília játszott, Itália iparkodott.

 

A világbajnok szövetségi kapitány bevezetőben idézett mondata, alighanem arra utal, hogy a szemünk előtt csapatépítés történt. Talán nem is a legjobb csapat lépett pályára az első percekben. Az olasz csapatban lenyűgöző volt Zambrotta játéka, szédítően sokat futott, labdával a lábán is jó volt; kicselezett, vagy lefutott (kinek melyik tetszik) brazilokat. Becsúszásai annyira voltak látványosak és eredményesek, mint Robinho cselei. Rossi volt még, aki bizonyította, hogy érdemes vele mindenképp számolni. Bejátszotta a pályát, legalább félpályáig, felvitte a labdát, beadott, bravúrosan cselezett, felért a kapuhoz.

 

Legrottaglie figyelmesebb volt, mint Cannavaro, de egyikük sem volt meggyőző. Várjuk Chiellinit! Szélen Zambrottához hasonlíthatóan jól játszott Grosso. A középpálya gyengélkedett: Pirlo higgadtsága most lassúságnak tűnt, de tudjuk, hogy ő most tápászkodik fel. De Rossi, Perrotta, Montolivo, Pepe, Camoranesi, ezúttal semmi különösre nem voltak képesek. Különlegesen rosszul egyikük sem játszott, de... A csatárokról annyit, hogy a második félidőben annyival volt jobb Olaszország, mint amennyivel a Di Natale-Gilardino párosnál jobb volt Rossi és Toni.

 

A brazilok elől mindig jók voltak, most is csillognak-villognak, de ezúttal hátul is ugyanannyira jók. Nem túlzás!!