A Bajnokok Ligájában a jövő héten - majd két hét múlva ismét - három fronton is egymásnak feszülnek az angolok és az olaszok (Chelsea-Juve 02.25.-03.10, Arsenal-Roma 02.24.-03.11., Inter-Manchester 02.24-03.11.). A Gazzetta is nagyon készül a hármas csatára: külön témaként kezelve a Premier League-Serie A meccseket naponta közöl érdekes cikkeket. Számomra a leg a World Soccer neves szerzőjével Keir Radnedge-el készített interjú.
Radnedge őszinte ember, ezért megmondja, hogy Angliában gyakorlatilag mindenki felsóhajtott mikor az olaszok jutottak nekik. A World Soccer szakújságírója pedig érvel is és nem is akármilyen tényekkel:
Azóta minden más 
- beszélik Angliában
- beszélik Angliában- a Manchester United Rómára mért verése (7-1) nem volt rég és könnyű ebből meríteni;
- az anyagiak is egyértelműen az angolok mellett szólnak, hiszen egyértelműen nagyobb pénzek mozognak a Premier League-ben, mint a calcióban;
- az olasz játékosokról kialakított képre rányomja a bélyegét az, amit Marco Materazzi alakított évekkel ezelőtt a PL-ben (maradjunk annyiban, hogy mikor az Evertontól visszakerült Olaszországba nem sírt utána sem szurkoló, sem vezető).
Érzésem szerint az első érvből az angolok csapatok játékosai meríthetnek elsősorban, az anyagiak az egyszerű és józan szemlélődőnek nyújthatnak támpontot, míg az utolsó gondolat az angol keményfiúknak jelenthet segítséget az érvelésben.
Radnedge-t egyenként is kérdezték a meccsekről. A vélekedésében a közös nevező az, hogy valamennyi olasz csapat szekerét csak egy ló húzza úgy igazán, vagyis nincs Roma Totti nélkül, nincsen Inter Ibra nélkül és nincs Juve Del Piero nélkül.
Kicsit bővebben egyenként az olaszokról: ,,A Chelsea-t leginkább Del Piero szabadrúgásai aggasztják – hihetetlen az, hogy ez a játékos mennyit adott a Juventusnak, az olasz futballnak; továbbá Buffon, aki valószínűleg a világ elsőszámú kapusa, Casillast is megelőzve.”; ,,a Roma egyértelműen a leggyengébb a három olasz közül… Francesco Tottival kezdődik és végződik a Roma felé irányuló tisztelet.”; ,,Az Inter mindenki számára az a csapat, amelyik mindig többet ígér, mint amennyit teljesít. Tudom, hogy Mourinhóval fejlődött a csapat, de gondolom, hogy a portugál meglepődött, hogy milyen nehéz, milyen lassú folyamat változtatni a csapaton. Amúgy minden figyelem Ibrahimovic felé fordul, még akkor is, ha Materazzi a legismertebb figura az Everton, illetve a Zidane-affér miatt”
És még egy idézet, amelyik jól összefoglalja a közvélekedést, Radnedge szerint: ,,Ügyesség, fegyelem, taktikus védekezés? Ezek közül különösen az utolsó kiüresedett, mikor a Manchester hetet rúgott a Romának. Az az eredmény megváltoztatta az angol csapatok gondolkodását az olasz futballról.”
Egyébként Radnedge-t foteljában hagyva és az olasz Snai fogadóirodában körbenézve is megfigyelhető, hogy az angolokat tartják esélyesebbnek. A legvalószínűbb fejlemény a hármas ütközet után, az olaszok szerint, hogy egy itáliai jut tovább. Számomra érdekes, hogy a legvalószínűtlenebb szerintük az Inter továbbjutása: 2,20-at fizetnek erre (Manchester 1,55), míg a Juve továbbjutása 1,90-es szorzóval jár (Chelsea 1,75), a Romáé pedig szintén 1,90-el (Arsenal 1,75).
Ha valaki arra tenne, hogy mindhárom olasz továbbjut, akkor 8-szorosát fizeti a társaság. Én megkockáztatnám. De hát nem tudom, nem ott élek.
