Nem törekszek arra, hogy a tartományról mindent leírjak, amit össze lehet gyűjteni, inkább csak azt, amire emlékszek. Vonattal mentem Rómából és mit láttam: hatalmas nagy hegyeket, végig, míg a vonat vitt, többnyire szürke, sivár oldalakkal, olyanokat, amelyeket a nap kiéget, aztán mikor másnap autóval cocókáztunk, akkor olyan hegyek közé vittek, ahol turistacsoportok, hegymászók indultak el útjukra fel a havasokba. A levegő hasított, friss volt. Hasonlót pár évvel korábban Svájcban éreztem. Nehéz volt a levegő. Persze nem csak sportos fiatalok voltak ott, hanem idős olasz nénik, bácsik, akik sétálni jöttek fel, olyanok, akik az esztenákon friss sajtot akartak venni, meg enni. Az üzletkötés volt, amikor románul történt. A szakértő munkáskezeket megbecsülik itt is.

 

 

Olaszországnak ez az a tartománya, ahol a legtöbb természetvédelmi terület van, az Appenninek legmagasabb csúcsa is itt emelkedik: a Gran Sasso már-már 3 ezerre nyúlt (a hegy saját honlapja a vonal alatt). Aztán a hegyek között olyan kisfalvak vannak, amelyek telenként úgy világítanak, mint gyertyák a tortán – mondták a helyiek, meg, hogy: ,,Gyere és nézd meg télen, milyen gyönyörűek!” . Olyan falvak ezek, ahol nincs cicoma, nincs szemét, csak munka, mert a sziklák között másképp nem lehet.

 

Egy ilyen abruzzói kisfalu lehet Capestrano is, ahol Kapisztrán János, vagyis Giovanni da Capestrano született, aki Hunyadi Jánossal együtt a nándorfehérvári diadal után halt meg – október 23-án –, az a Kapisztrán, aki Erdélyben, Vajdahunyad várában tanácsokkal látta el a magyar kormányzót, meg ha minden igaz azért is jött a magyarok földjére, hogy románt térítsen. Aztán szerencsétlen sorsú magyar 48-asok ezekben a hegyekben is kergették – végezvén a hatalom piszkos munkáját – az eleinte bűnözőnek mondott embereket, akikről kiderült, hogy közülük sokan csak a szabadéletet nem akarják adni.

 

Capestranót az olasz Wikipédia szerint kevesebben, mint ezren lakják, a falucska alpolgármester címére válasznélküli levelet írtam. Nagyon reméljük nem történt baj velük.

 

L’Aquila nevét Olaszországban eddig leginkább talán a Megbocsátás Napjával (Giorno della Perdonanza) kötötték össze. Ekkor a helyiek és az ide zarándoklók egy nagy menettel a lemondott pápa (V. Celesztin) megbocsátást hirdető bullájára emlékeznek (minden év augusztus 28. és 29.). Bővebben már írtunk róla, vagyis az abruzzói hegyekben remetéskedő pápáról és az említett ünnepről.

 

A tartomány nevét egyszer Abruzzóként, máskor Abruzziként említik. Ez annak köszönhető, hogy régi felosztások szerint Abruzzo fel volt darabolva különböző területi egységekre, de mikor együtt nevezték meg őket, akkor az Abruzzót többesszámba tették. Ezért lehett Abruzzinak, vagyis Abruzzóknak nevezni a tartományt.

 

Nagyobb városai Pescara (123 ezer lakos), L’Aquila (73 ezer), Chieti, Teramo. Az abruzzói településeket 1 millió 300 ezren lakják.

 

A tömegturizmusnak soha nem volt célpontja Abruzzo, azonban, aki hegyi utakon akar mászkálni (A tartomány területének több mint a fele 500 méter fölött van), vagy tengerpartra vágyik(129 kilométer hosszúságú tengerpart van itt), vagy tudni akarja, hogy pénze, amit a nyaralásra költ jó helyre jut, az menjen Abruzzóba!