Egy jó kis nátha, könnyű, finom lázzal, hogy le lehessen mondani mindenféle kötelezőnek látszó programot, egy jó meleg takaró, egy ágy, ez kell ahhoz, hogy nyugodtan összebújhassunk azzal a könyvvel, amelyik pár hete egyre csak csalogat.
A könyv (szép gyönyörű a borító), a szerző (Salman Rushdie a mesés Keletről), a cím (A firenzei varázsló) garantálja az élményt. És így is volt!Elsősorban azok a színek miatt, amelyek Olaszországot idézték, vagy ott zajlottak. Nagyon kedves az, ahogy a szerző Machiavellit gyerekként mutatja meg nekünk, ahogy il Machia barátaival ott kajtat az erdőben a mandragóráért, hogy férfiasságuk büszkeségük legyen, majd később, amint az immár felnőtt barátok a város első asszonyához, Simonettához próbálnak bejutni. Aztán a három barát egyike útra kell szerencsét próbálni, Andrea Doria hajójával megy Keletnek, de egy tengeri ütközet után az üskübi gyermekfogolytáborban találta magát, majd ügyes harcosként egyre csak feljebb kerül a polcon, ő lesz a rettenthetetlen török Argalia, aki végül menekülni kényszerül, maga keresi meg Andrea Doriát. De nem egyedül, hanem négy svájci albinó óriásával, megbízható janicsárharcosokkal, illetve a Nővel, Kara Közzel. Kara Köz, vagyis Fekete Szem az ő (mármint Argalia) felesége (mások szerint pedig egyenest Salman Rushdie volt felesége), de ami még fontosabb minden női tudomány, praktika ismerője és gyakorlója (amúgy is vannak még mesenők a könyvben, például a keleti Szíkrí bordélyában dolgozó Csontváz és Matrac).
A keleti és nyugati nők mindent tudnak, de Fekete Szem az, aki előtt mindenki leborul, aki előtt mindenki a legjobbik oldalát mutatja, még Machiavelli házsártos felesége is a legkedvesebb, legsegítőkészebb asszony lesz.
,,Ekkor mutatkozott meg először, hogy a hercegnő kivételes képességekkel rendelkezik. Niccolò felesége, Marietta, aki általában rendkívül féltékeny hárpia volt, lelkesen fogadta a javaslatot, méghozzá olyan hangon, ami meglepte a férjét. – Hát persze, körül kell vezetned a lányt – búgta édesen, majd gyorsan elővett egy piknikkosarat meg egy flaska bort, hogy még élvezetesebbé tegye a kiruccanást. A megdöbbent il Machiának azonnal meggyőződésévé vált, hogy felesége valamiféle varázslat hatása alá került, és azon kapta magát, hogy a külhoni boszorkányok szavak formálódnak meg a gondolataiban, de amikor eszébe jutott az ajándék lóról való közmondás, elhessegette a bűbájjal kapcsolatos spekulációt, és örült a szerencséjének.”
Mint az eddigiekből kiderült az egyik szín a Quattrocento Firenzéje, sok ismerős alakkal – még Savonaroláról is szó van benne (Rushdie nem akarja megérteni az elszánt dominikánust) –, a másik viszont a már említett Szíkrí. Mbembának itt már nincs olyan jó dolga, mint Firenzében, mert ott kevésbé mozog ismerősen – tök vakon mozog ott. Könnyen lehet, hogy az ottani emberek, helyek is lehetnének annyira gondolatébresztően mint a toszkánok, de hát…
A lényeg azonban kijelentem – anélkül, hogy felhívnám Rushdie-t –, hogy Firenzében az Arno ugyanúgy jelez, ugyanúgy kiszikkad, ha nagy a baj, mint a Szíkrí palotavárosa alatti tó, Firenzében ugyanúgy vannak örömlányok, mint Szíkríben, a Medici herceg ugyanúgy rabja lesz a Nőnek, a Szépnek, mint Akbar. Vagyis a lényeget tekintve Kelet, Nyugat egyre megy.
,,…attól fogva a varázstükör csak akkor működött, amikor Giuliano herceg egyedül tartózkodott a szobában. A következő néhány nap során kezdett ürügyeket keresni, hogy naponta többször visszavonuljon a hálószobájába, és bámulhassa ezt a földöntúli szépséget, udvaroncai pedig, akik már amúgy is aggódtak gyenge egészségi állapota és idegzete miatt, romlástól tartottak, s fokozódó talpnyalással és riadalommal fordultak a lehetséges utód, Lorenzo felé. Aztán a varázslatos lény a török Argalia oldalán belovagolt a városba, és megkezdődött az ammaliatrice korszaka.”
És akkor még nem volt szó, a nagy hantásról, a firenzei potyautasról, a rombuszkockás öltözékbe bújt, sárga hajú fiatalemberről, aki előbb Uccellónak, majd Mogor dell’Amorenak, majd egy Vespuccinak hazudja magát előbb egy skót kalózkapitánynak, majd a keleti vezérnek, akinek barátja, bizalmasa lesz, miközben újabb és újabb mesékkel rukkol ki és bűvöli el az udvart. Aztán ugyanúgy, mint Argalia és Kara Köz Firenzében ő is menekülni kényszerül és úgy ahogy Firenzében az Arno, ugyanúgy Szíkríben a tó kiszárad, ha nincs bizalom.
Ahol van ott nem!
