Lippi megpróbált egy támadószellemű csapatot harcba küldeni. Elől ott tüsténkedett Iaquinta, Quagliarella és Rossi pedig azért volt, hogy támogassa őt.
Az első félidő azonban most is szomorúra sikerült: az idézettek mindegyike lőtt kapura, ki reményteljesebbet, ki gyengébbet, de nem igazán élt a csapat. Ellenben Egyiptom egy remek fejesgóllal vezetést szerzett.
Megint a második félidő volt arra, hogy fussanak a legények az eredmény után. Meg is tették becsülettel. Hajtották az afrikaiakat és mikor bejött Toni, illetve Montolivo a nyomás olyan lett, hogy az ember már azt mondta: csak lesz valami! Nem lett, mert nagyobbnál nagyobb helyzetek maradtak ki. Volt köztük olyan is, amelyiknél nem lehet El-Hadarit ajnározni, mert egész egyszerűen, ha jól rúgja az olasz, akkor nincs az a fáraó utód, amelyik kivédi.
Győzni kellene Brazília ellen! Ha mindjárt az ingemért – meg a világbajnoki becsületért – is!
Johannesburg, 52 ezer néző
Buffon; Zambrotta, Cannavaro, Chiellini, Grosso; Gattuso (Montolivo 57), De Rossi, Pirlo; Iaquinta, Rossi (Toni 57.), Quagliarella (Pepe 64.)
A gólt Homosz szerezte a 40. percben.
