A meccset nézve az volt az érzésem, ami pár éve a magyar válogatott meccsein: az ellenfél elhúz néhány góllal, eldönti a meccset, majd egy bizonyos idő után feljön a magyar válogatott, sző egy pár tetszetős támadást, esetleg gólt is lő és vége meccsnek. Ez történt itt is!
Halvány Olaszország
Lippi megmondta, hogy a csapat gyakorolni ment Dél-Afrikába, illetve, hogy kíváncsi néhány játékosára. Nos, ez a 3-0-s nyakleves volt akkora, hogy rá kelljen ébrednie pár játékosának jelenlegi (jelenlegi?) alkalmatlanságára, mármint, ami például a címvédést illeti. Aki világbajnoki aranyig vezeti csapatát, az biztos észreveszi ezt.
Most így látta Lippi a Konföderációs Kupát: ,,Nem tökéletes fizikai erőnlétben érkeztek ide a játékosok. Azonban minden találkozón reagáltunk, mert van lelki erőnk és szívünk; ez azonban néhány ellenféllel szemben kevés. Nem is játszottunk rosszul, inkább egyszerűen csak keveset tettünk. Nyilvánvaló, hogy most nem vagyunk képesek többre, de ez az állapot nem végleges. Mindenki a fiatalokat akarja látni, azonban fokozatosan kell beilleszteni őket egy olyan csapatba, amelyik jól működik. Egy sikeres Konföderációs Kupát akartam, de ez nem sikerült. A körülmények majdnem szerencsésen alakultak a továbbjutás szempontjából, de az érzés ugyanaz lett volna. Most hazamegyünk, most azonban ki kell mondani, hogy nem érdemeltünk többet! Jön a vakáció és újragondoljuk a dolgokat!”
Pretoria, 50 ezer néző
Buffon; Zambrotta, Cannavaro, Chiellini, Dossena; Pirlo, De Rossi, Montolivo (Pepe 46.); Camoranesi, Toni (Gilardino 57.), Iaquinta (Rossi 38.)
Gólszerzők: Luis Fabiano (37., 43.), Dossena (45. – öngól)