Az olasz gazdasági napilap (Il Sole 24 Ore) úgy döntött, hogy végre nem a GDP (Bruttó Hazai Termék) szerint állít fel egy sorrendet. A lapnál úgy gondolták, hogy érdemes lenne végre az emberek igazi hogylétét felmérni. Így lett a PIL-ből (Prodotto Interno Lordo, alias GDP) BIL (Benessere Interno Lordo = Teljes Hazai Jólét, kábé; esetleg Teljes Belső Hogylét, mert jólét ugyebár nem mindig van:), tehát az emberek tapasztalatai lettek a mérték. Nem hülyeség! Nem például egy multinacionális cég remeklése, vagy a fogyasztás.

 

A BIL-t nyolc tényezőből számolták ki: anyagi feltételek, egészség, tanulás, személyes tevékenységek, a politikában való részvétel, szociális kapcsolatok, környezet, pénzügyi bizonytalanság és biztonságot érintő gondok (utóbbi kettő egy tényezőnek számít). Szóval nem a bruttó hazai termék (dzsidipi) lett a fontos, hanem az egyén, a család, a szűkebb környezet.

 

Sajnos a cikkben nincsenek kifejtve pontosabban a fenti kategóriák, de az írás megemlíti, hogy a tanulás kapcsán figyelembe vették a városban élő egyetemet végzők számát. A biztonságérzetet pedig a 100 ezer főre eső bűnesetek számával mérték.

 

Az első helyekre kell-e mondani nem Milánó és Torinó került, hanem a Romagna-Marche- Toszkána háromszög városai. A leg Forlì-Cesena (Forlì és Cesena amúgy önálló városok Emilia-Romagnában), őt követi Ravenna, Firenze és Siena. A lista végén, tévedés ne essék, a PIL-ben is gyengén teljesítő déli városok szerepelnek: Siracusa az utolsó – a napokban ,,fedeztek fel” egy óriásméretű engedélynélküli szemétlerakót –, de Nápoly, Palermo, Agrigento is ott van a lajstrom végén.

 

Forlì-Cesena kapcsán emlegetik, hogy itt a városlakók hajlandók lemondani a tengerparti hétvégéről is, ha választás van, vagyis részt vesznek, amiben csak lehet. Nem csak a választásokra kell gondolni, hanem például az önkéntes munkára is. Az uniós választásokon való részvétel 12 ponttal haladta meg az országos átlagot.

 

Kedvenc városok után böngészni itt lehet a BIL-listán!

 

A cikk idézi Robert Kennedy volt amerikai igazságügy-minisztert (1961-63) is, aki ezt mondta körülbelül: A GDP mér mindent, leszámítva azt, amiért élni érdemes!