Nagy ötlet járja be Olaszországot! Becslések szerint már 10 ezren álltak be a sorba.
A lényeg az, hogy egy falusi parasztember (a városi paraszt az egészen más:), hogy állatait megtarthassa kitalálta az állat-örökbefogadást. A leleményes ember (Mario Patteri, Nuoro mellett Szardínia) gazdasága a csőd felé haladt, amikor azt vállalta, hogy 5 és fél euró ellenében nyolc hónapon át hetente hat tojást ad annak, aki örökbe fogadja tyúkjait.
Azóta adtak már ,,örökbe” kecskét, tehenet, szóval mindenféle háziállatot. Szamarat is. Őket névről is ismerjük: Maggiolina, Cacao, Menta, Vaniglia és Betty.
Öt éve egy esetben az volt a kérdés, hogy fenntartható-e egy nyári havasi legelő melletti gazdaság Lombardiában. A gazda segítséget kért és kapott 200 várositól, akik 60-60 eurót fizettek neki; cserébe fényképet kaptak a bocikról (névvel együtt), illetve egyszer vendégül is látták őket a hegyekbe, ahol jól ellátták őket sajttal, vajjal, minden jóval.
Abruzzóban a juhok, bárányok örökbe adása szokásos. Itt, aki akarja húst kap cserébe, azonban a vegetáriánusok tejet, mézet, dzsemet vihetnek haza.
Nem is tudom mit bánnék jobban: ha itt égnék nyilvánosan, hogy nem ismerem az itthoni hasonló példákat (az állakerti örökbe fogadás más tészta!), vagy ha szembesülnék, hogy itthon nem merült fel az ötlet.
A poszt megírása után keresgéltem témában a magyar netvilágban. Pár perc után a malackarajon találtam egy másik olasz örökbe fogadást. Magyart nem!