Van Gaal és Mourinho már ott van a focitörténelemben, de ez a győzelem – hacsak nem találkoznak még – valamelyiküket sokak szemében előbbre helyezheti a másiknál. Dönthetnek a büntetők, akkor is az lesz a vélemény, hogy: jobb, mert nyert!
Van Gaal nagyon gatyába rázta bajorokat – maga mondta, hogy a Juve elleni torinói diadal volt a fordulópont.
Mourinho véleményem szerint azon kívül, hogy Quaresmában, meg Manciniben bízott, azon kívül mindent a lehető legjobban csinált. Egyvalami azért még aggaszt: nehogy a hatalmas Mourinho nagyot akarjon varázsolni, és zsenialitását tovább bizonyítandó Balotellivel akarja megnyeretni a címet. Nehogy nagyot akarjon alakítani! Szerintem legjobb az lenne, ha csodásan összekomponált csapata kimenne a pályára, és a maestro végignézné második nagyművét, az Inter 2010-et, amint legyőzi a díszbajorokat.
A csapat tegnap este megérkezett Madridba. Négy játékos érkezését külön is érdekesnek találja a nagyvilág, és ezt persze tálalja is a média a megfelelő arányokban. A négyek: Eto’o, Samuel, Cambiasso és Sneijder. Eto’o a Real ifijei között volt, Mallorcában pedig kölcsönjátékosként szerepelt; madridiként két félidényben hat meccset játszott. A Barcelona játékosaként már alaposan visszavágott a pocsékoló madridiaknak. Samuel egy szezont húzott le Madridban: nem csak a vezetőség miatt távozott, a közönség is gúnyolta és szidta. Szidta, mert néha keménykedett, gúnyolta, mert az argentin nem átallotta lelátóra rúgni a labdát, ha úgy érezte. Cambiasso egy szürke kis játékos volt Madridban, játszott a fiókcsapat Castillában is. Az Internek nem kellett fizetnie az argentin középpályásért. Sneijdernek egész egyszerűen nem volt helye a csapat környékén, miután Kaká és Ronaldo is megérkezett a fővárosba.
Hát így! Madrid pedig most nézheti, amint a Real-iskola buta tanárai és igazgatósága által megbuktatott diákok visszatérnek a Bernabeuba. És Robbenről még szó sem esett.
