HH lehet Habla-Habla (magyarul Bla-Bla?), azaz Helenio Herrera is, de lehet José Mourinho is. Szóval volt ez a Hatalmas Inter a 60-as években, BEK-ekkel, bajnoki aranyakkal, kupagyőzelmekkel, és ők voltak az Inter aranycsapata, az utolérhetetlenek.

 

Aztán most, majdnem 50 évvel később egy másik Inter kinőtt az árnyékból, és ugyanarra a polcra kerül, mint a Grande. És megint egy Moratti és megint egy Habla-Habla vezette a csapatot. Azt a csapatot, amelyik olasz játékosok nélkül olaszabb volt az olaszoknál. Most nem az előítéletekre gondolok, hanem a játékosságot felülíró taktikus focira, a védekezés perverzítás szintjére való emelésével. Nekem tetszett így is. De nagyon!

 

Ebben az Interben talán többségben vannak az olyan játékosok, akiknek az utóbbi években volt olyan megmozdulása – többnyire nem csak egy –, amelyik kivívta a közönség ellenszenvét (Materazzi, Balotelli, Thiago Motta, Chivu, Sztankovics, Muntari), de Mourinho olyan csapatba gyúrta őket, mint azt Lee Marvin tette a Savalas, Bronson-féle csapattal a Piszkos Tizenkettőben.

 

Moratti amióta elnök (1995) hosszú-hosszú ideig úgy érezte, hogy sztárokat kell vásárolnia. Kényszeresen vásárolta meg Vierit, Ronaldót, Baggiót. A vásárlási örvény annyira elragadta, hogy Olaszország-szerte kialakult az a vélemény, hogy Moratti és az Inter mellé csakis a lúzer melléknév biggyeszthető. Ők voltak azok, akikre rá lehetett mutatni, hogy mennyire ostoba módon lehet elkölteni a pénzhegyeket.

 

Nyilván más lett a vélemény, azután, hogy a bajnoki címek sorban a fekete-kékekhez vándoroltak. Akkor viszont jött a Bajnokok Ligája, illetve annak elérhetetlenségébe vetett hit. A Bajnokok Ligája még mindig olyan távol volt, mint Budapest az olimpiától. Moratti pedig egyre csak hangoztatta, hogy az igazi cél a BL. Ehhez jött Mourinho, és már változott a távolság is.

 

Utólag tudjuk, csak az kellett, hogy megtörténjék a sztártalanítás utolsó lépése is: Ibra elengedése, eladása. Múúúú olyan csapatot, olyan tizenegyet, -kettőt, -hármat hozott össze – nagyon összecsiszolt tizenegy az övé –, amelyikből egyetlen játékos sem csinált egy cselt pluszba; egyetlen játékos sincs, amelyik nem érezné úgy, hogy ott kell lennie társa mellett duplázni, triplázni: Sneijder visszazárt folyton Chivut kisegítendő, de amit Pandev és Eto’o csinált a döntőn, azt a védőmunkát csatárként talán még senki nem végezte el a futballtörténelemben (de a Kazany elleni góljával Balotelli is hozzátette a magáét).

 

És ez a csapat tegnap felért a csúcsra, mert volt egy edző, aki kitalálta, hogy ezek a játékosok, milyen rendszerben tudnak legyőzni mindenkit. És ez a játékrendszer a mindenkori olasz foci prototípusa volt.

 

Eddig volt a Grande Inter 1, tegnaptól pedig itt a Grande Inter 2!

 

 

11-re dugig megtelt a Dóm előtti placc, illetve az utakon ott tülköltek, üvöltöttek, tomboltak az interesek az autókból. Zászlóerdőkben. 2-kor kinyitott a San Siro, ahol tudni lehetett, hogy Madridból csak későn szabadul a győztes csapat. A Malpensa reptéren mintegy 4000 szurker várta a 4,58-kor földre szálló madridiakat. A csapatkapitány és Zanetti tartotta a serleget a kezében, majd 6 óra 7 perckor megjelentek a legények a San Siróban. Dűlt a Pazza Inter (a csapat himnusza, Őrült Inter) a hangosbemondóból, és 50 ezren üdvözölték a hősöket. Mindenki ott volt, kivéve Mourinhót.

 

 

A portugál azt mondta, hogy: ,,Köszönök mindent, de hétfőn a Reallal tárgyalok. Szeretnék én lenni, az az edző, aki három Bajnokok Ligáját nyert, három különböző csapattal. A Real az egyetlen csapat, amelyik érdeklődött irántam, még ha nem is beszéltem velük. Én mindent megadtam, ez az oka annak, hogy szabadon választhatok. És hogy miért csak két év? Engem az Interkontinentális- és a Szuperkupa nem érdekel. Köszönöm az olasz focinak, nagy tapasztalat volt ez! Az olasz foci most világbajnok és az európai klubok legjobbika is az övé.” Mondott persze mást is, de mi hagyjuk a maestro szavait.

 

Illetve nem is. Morattiról is ejtett pár szót: ,,Mikor a Chelsea-nél voltam már ott keresett, de visszautasítottam, majd megint keresett, és elfogadtam a hívását. Ha a Realhoz megyek, az azért lesz, mert ők is nyerni akarnak, mint én! A győzelemhez nem elég a pénz, csapatszellem is kell!” Olaszországról kérdezve ezt osztotta meg: ,,Jó volt arra, hogy megtanuljam elviselni a nyomást, ami csak ott és Spanyolországban van meg. Több lett a fehér hajszálam, de jobb lettem!”

 

Milito: ,,Én nagyon jól érzem magam az Internél, de a jövőmről el kell gondolkodnom.Örökre hálás lesz Mourinhónak, mindig hitt bennem. Még nem vettük tudomásul, hogy mit is tettünk!” Javier Zanetti, a kapitány Mourinhóval kezdte: ,,Hatalmas munkát végzett velünk. Személyes okokról van szó a döntése kapcsán, gondolom belefáradt abba, hogy annyi ellensége van Olaszországban. 15 éve fel akartam emelni ezt a serleget.” A meccsről: ,,Mourinho tudta, hogy jól járatják a labdát, ezért arra kért, hogy maradjunk hátul, és ellentámadásokból legyünk veszélyesek.”

 

A győzelmet amúgy a csapat Giacinto Facchetti emlékének ajánlotta – ezt többen hangoztatták, a San Siróban is bejelentették.

 

Moratti szerint Mourinho egyedi: ,,Senki nem tud úgy edzést tartani, motiválni, kommunikálni, mint ő!”

 

Így van!