Hogy ez nem a reális erőállapotot mutatja, az teljesen nyilvánvaló. Véleményem szerint a bukás legfőbb oka az volt, hogy Lippi elkalkulálta magát – nem azért, mert egy félnótás, hanem azért, mert ő egy világbajnok edző, és pontosan ezért csapatát ezúttal is egy hosszú menetelés előtt látta, és legrondább álmaiban sem álmodta, hogy június 24-én újra becsomagolhatnak. Rengeteg variáció volt a fejében: számolt ő mindenkivel, aki a keretben volt.

 

Nem volt a keretben Cassano, Balotelli és Miccoli. Ők talán tehettek volna hozzá valamit a játékhoz, de előbbi kettőről Lippi joggal tartja azt, hogy nem mindig uruk maguknak (de Balotelli még az U21-et sem rángatja maga után). Miccoli a csatárok mögött játszó kreatív, és ez a poszt ebben a formában nem létezik Lippi mindenkori csapatában.

 

A Mister kalkulációja mellett, a második legfontosabb oka a szégyennek, hogy mindhárom meccs hihetetlenül nyomorultul alakult. Mindegyik meccsen az ellenfél szerzett vezetést, ami meghatározta a meccs alakulását, és azt, hogy Olaszország valamennyi meccsen olyan játékra kényszerült, ami nem a sajátja (futni az eredmény után). Mindhárom gól úgy esett, hogy az nem a játék képéből következett. Ezzel azt akarom mondani, hogy nem a játékrendszer bukott meg, hanem szerencsétlenül alakult játékhelyzetek végén kellett kapitulálni. Persze egy igazán erős csapat ezekkel az ellenfelekkel szemben egykettőre fordított volna.

 

Persze, a keret nem olyan volt, hogy az mérhető legyen a brazil, spanyol, angol, argentin, vagy mondjuk a holland kerethez, ezt tudtuk a vébé előtt is. Totti, Del Piero, Nesta Olaszországban sem születik minden bokorban, minden délután.

 

Furcsa kimondani egy világbajnok csapat esetében, de Lippi a szlovák meccs után különösen hangsúlyozta, hogy a csapat pszichésen nem volt jól felkészítve. Említette az új-zélandi meccs után, hogy csapatát a nagy lelkesedés, a tenniakarás rossz irányba viszi. Ez az érvelés egy kicsit olyannak tűnt számomra elsőként, mint mikor kormányaink a rossz kommunikációra hárítják töketlenségeiket. A szlovákok elleni meccsre Lippi négyszemközti beszélgetéseken úgy készítette fel egyes játékosait, mintha vébé-döntőről lenne szó. És ez agyonnyomta őket, szerinte.

 

Véleményem szerint itt kereshetők az okok. Könnyű vélemény azt mondani, hogy kiégtek a bajnokok, nincsen olasz utánpótlás, Lippi rosszul válogatott, A Juve rossz idénye, az olasz foci általános helyzetéből következik ez,… Ezek fontosak, igen, és igazak, de szerintem sokkal inkább a még feljebbiek a közvetlen okok – vagyis: Lippi hosszú tervei, az eredmények alakulása, a gyenge keret, pszichés okok miatt alakult ilyen gyalázatosan ez a vébé.

 

Jaj a legyőzötteknek, szerepel a címben, mert a vert sereg mikor hazamegy, mondhat az bármit, a vesztesnek soha nincs igaza – pontosabban a nép a valóra nem kíváncsi. Hogy így múlik el a világ dicsősége? Ahhoz, hogy Lippi, Cannavaro, Pirlo, Zambrotta,... a németországi diadal képét eltorzítsa egy kicsit is, ahhoz autójuk magyarországi fürjtojásokkal kellene tömve legyen, rogyásig.