Ha beszélgetünk arról, hogy ki volt a legnagyobb sportoló, sportember, sport által híresség lett ember – próbálok helyet csinálni Maradonának :) –, akkor Ali jut eszembe elsőként, meg Maradona, néha Pelé. Tudom, hogy ugyanennyire hatalmas lehetett Jesse Owens, sajnos őt nem láthattam. Aztán beugrik Jordan, de eszembe jut néha, hogy ahhoz, hogy valaki a legnagyobb legyen – a fejemben legalábbis –, ahhoz kell egy olyan történelmi helyzet, amelyikből a hősnek ki kell nőnie. Valahogy úgy gondolom ezt, mint egy színházi előadás esetén a díszletet: ott a zseniális emberi teljesítmény, azt pedig megdobhatja a díszlet.
Ali – Vietnam, fekete mivolta, Maradona – nyomor, falklandi háború, illetve angolok elleni gól, Owens – egy néger győzelme Hitler előtt Berlinben, 1936-ban. És nekünk Puskás 56-tal, kommunizmussal, Kőbányával.
De hol marad Bikila? A mezítlábas etiópiai. Az ember, aki Afrika ébredésekor mezítláb elfutott a világtól, megnyerve a legemlékezetesebb modern maratonit. Ez azért jutott eszembe, mert Rómában 50 éve volt az Olimpia. Ha kimondják, hogy 1960 és római olimpia, akkor már régóta csak a néger császár, a Négus (Hailé Szelasszié, lásd rasztafári vallás) testőre jut eszembe. Meg Muhammad Ali, akit - mondják -, hogy nem akartak egy római étteremben kiszolgálni. Emlékszem, mikor barátokkal elmentünk kocogni, futni, vagy mikor tornatanár azt mondta, hogy: ,,Na, fussatok egy kört, de vigyázzatok, mert nézlek!”, akkor mi vihogva mondtuk egymásnak, hogy: Bikila, aztán már csattogtunk is teniszcipőinkkel – vagy adidasszainkkal, ahogy akkor mondták Erdélyben.
Nem igazán tudtuk, hogy ki volt Bikila. Azóta már megvan, hogy ő volt a római maratoni mezítlábas győztese, tudom, hogy négy év múlva megint aranyat nyert Etiópiának, Afrikának. Harminchat évesen Mexikóvárosban (1968) ismét megpróbálta, de fel kellett adnia.Utána történt, hogy otthon, Addis Abebában autóbalesetet szenvedett, és lebénult, melltől le. Négy évet élt még, versenyezni próbált, versenyzett.
A mellékelt videót szeretném kötelező házivideóként feladni. Hadd nézzük meg a mezítlábast, amint hatalmas falak alatt, fáklyafényben, magával is küzdve fut a macskaköveken, a Kolosszeum mellett, és győz 2 óra 15 perc 17 másodperccel. Az öltönyös férfiak, a gyerekek, bácsik, jól öltözött emberek, a fehérek tapsolják, a vakuk villannak, majd a dísztribün előtt átfutva, a fénybe fut a mezítlábas. Hogy átfut-e a Diadalív alatt a videón nem derül ki. Egy biztos: Senki nem érdemelte meg jobban a Diadalívet!
Idén egy olasz kisváros (Ladispoli - Róma közelében) úgy döntött, hogy új hídjuknak legyen Bikila híd a neve.
