Bearzot pontosan az ellentettje volt Trapattoninak – sok szempontból. Utóbbinak mindig kell valamit mondania – szerencse, hogy szellemes ember –, előbbi viszont csak akkor beszélt, ha muszáj volt. Jellemző, hogy miután elhagyta a válogatottat, szavait csak nagyon-nagyon ritkán hallhattuk. Trap mindent megnyert klubcsapataival, Bearzot még csak nem is nagyon edzett egyesületet – a Pratót még pályája legelején.
Viszont egyszer nyert, egy világbajnokságot! S az az egy többet ér minden másnál, mit a fociban nyerni lehet. Többet, mert olyan csapattal lett világbajnok, amelyikben már csak ő bízott. ,,Az én mentalításom fog győzni.” – mondta a vébé előtt: ,,A többi csak olasz fecsegés, én pedig nem fecsegek. Ebben én nem vagyok olasz!” Hihetetlenebb sorozatot, mint 1982-ben nem mutatott soha, senki. Gondoljunk csak bele újra! Döntetlen Peruval, Kamerunnal, Lengyelországgal – továbbjutás a csoportból győzelem nélkül –, majd Argentína, Brazília, Lengyelország, s Németország is vereségre volt ítélve.
De a világbajnok csapat építését már évekkel korábban elkezdte. Egy ideig együtt volt kapitány Bernardinivel, majd 1977-től egyedül irányít, s a 78-as vébére már szép csapatot állít ki (negyedikek Argentínában). Szépen fociztak, de még volt munka. Azonban a legfontosabb az volt, hogy már tudta akkor, hogy kikben bízhat, kikben kell bíznia. Például Rossiban! Vagy szűkebb értelemben vett honfitársában, a szintén friuli Zoffban – 90-es évek végén láttam őket együtt Udinese-meccsen –, meg Cabriniben, Gentilében, Scireában, Tardelliben... Többnyire a Trap-féle Juve-játékosokban.
S nyert! S nyert, mert bízott a tervében, s azért, mert, mint elmondta látta az NSZK-ban (74-es vébé), hogy mi lett az olasz csapatból, miután az anarchia győzött. Sajtócsendet akart, nem engedte nyilatkozni játékosait, csak az egy szem Zoff állt ki rendre a sajtótájékoztatóra. Ő pedig bízott minden kiválasztottjában, s legfőképp Rossiban a totóbotrányban eltiltott, majd a botrányból kimászó cingár csatárban. Ő pedig hálás volt. Mint mesehős, olyan volt Pablito: csak lőtte a gólokat, argentinoknak, braziloknak, lengyeleknek, németeknek.
Csapata győzelmével egy életre kivívta a tiszteletet. A 86-os bukás nem vet árnyékot a 82-es csodára.
Enzo Bearzot 1927. szeptember 27-én született a friuli Aiellóban. Egyszer játszott az olasz válogatottban, mégpedig a Népstadionban. Puskás őrzése volt a feladata: mi nyertünk 2-0-ra. Az első gólt Puskás szerezte a 80. percben (az Interben Nyers Istvánnal focizott együtt).
Senki nem irányította többször (száznégyszer) az olasz válogatottat.
