5000 nápolyi utazott Manchesterbe, hogy tartsa a lelket a csapatában – ha kell. Nem igazán kellett, mert a játékosok harcosak volt, s okosak. De persze kitettek a szurkerek, s az angol stadion csak úgy zengett a nápolyi daloktól – néha füttytől.
A City rárontott a Nápolyra, ez félelmetes volt, de Lavezzi a 15. percben jelezte: Visszább az agarakkal! A felső lécre csavart. Lavezzi ráérzett az ízére, hogy milyen a Premier-védők között szlalomozni, s meg is tette nem egyszer. De persze ott volt a pályán a City, a milliárdos zsoldos had. Yaya Touré osztogatott, néha feltartóztathatatlanul lódult meg; Silva villogott, de a Nápoly állta a sarat.
A második félidő egy félelmetesen nagy Nápoly-helyzettel kezdődött. Egy Zuniga által átívelt labdát Hamsik belsőzött rá a védő és a kapus között, azonban Kompany ott volt a vonalon, s mentett. Az ötvenhetedikben a bokáját fájlaló Lavezzi kénytelen volt lemenni. Voltak még Nápoly-helyzetek, de a City uralta a pályát: Dzekót tartani hadművelet volt, Aguero szintén jól kavart, de Nasri és Silva is veszélyes volt a tizenhatosig. És akkor jött Cavani, aki Maggio labdakihozatala után kímeletlenül bevágta a labdát. 0-1.
Kolarov sajnos egyenlített öt percen belül egy csodálatos szabadrúgással (ha jól láttam Hamsik nem ugrott fel a sorfalból). Előtte pedig még volt egy City-felsőléc. A gól után nagyon lelkesen ugrott neki a City a Napolinak: Tevez is, Dzeko is veszélyes volt, de nem történt semmi igazságtalanság. Vagyis nem nyert a Manchester.
Ami számomra szembetűnő volt, hogy a nápolyiak erőnléte, gyorsasága gyakran felülmúlta a hazaiakét. Maggio, Lavezzi, Zuniga, ha rárajtolt a labdára, akkor már vitték is. Másodszor pedig, a játékvezető rendkívül angolos irányítása nem kedvezett a nápolyiaknak.
Szép ez az 1-1, s azt jelenti, hogy a Nápoly nem esélytelen a továbbjutásra.
